A betegekért imádkoztak Egyeken

A leprabetegségről részletesen olvashatunk a Leviták könyvének 13. fejezetében. A bibliai időkben a legszörnyűbb gyógyíthatatlan betegségnek számított. Az izommozgásokat koordináló mélyérzések kiesése miatt gyakoriak az ujjak, kezek, lábak, lábujjak elveszítése. A baktérium megtámadja az orr­csontokat, amelynek következtében az orrszövet eltűnik. Ha valaki mégis meggyógyult, azt a halott feltámasztásához hasonlították.

A betegség gyötrelme mellett a társadalom is elszigetelte a beteget, akinek önellátónak kellett lennie: nem léphetett az egészségesek közé, hanem a közösségen kívül kellett élnie. Letakart szakállal és kibontott hajjal járt, és messziről kiabálta, hogy beteg – olvasható a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye sajtóirodájának összefoglalójában Papp László egyeki plébános a leprásról szóló evangéliumi szakaszról tartott elmélkedése. A plébános a továbbiakban arról beszélt, Jézus gesztusa, hogy megérinti őt, a gyógyítást szolgálja, de nem veszélytelen. A pandémia idején, amikor testi érintkezéseinket is nélkülözni kell, még inkább felértékelődik az érintés fontossága, amely képes életet adni, de negatív gesztusaink ölni is tudnak. Hány házasság szenved attól, hogy a házaspárok már nem érintik meg egymást, nincs gyöngéd simogatás, ölelés. Milyen sok gyermek szenved amiatt, hogy nincs, aki megölelje őket. Sokukat negatív érintésekkel mérgeznek, a simogatni tudó kéz inkább üti őket. Amikor a szentségeket kiszolgáltatjuk, Jézusnak a gyógyító érintése jut el hozzánk. Ma is, amikor a betegek szentségében megkenjük szent olajjal azokat, akik Jézus gyógyító segítségét kérik, Ő érint meg, ahogyan tette ezt a leprással is, akit senki sem mert megérinteni. A kiközösített, lenézett, elkülönülten élő leprással együtt mi is odaborulunk Jézushoz: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” – fogalmazott.

A prédikációban elhangzott, a csodaváró hit, a jeleket váró hit nem igazi hit, nem elégséges válasz Isten közeledésére. Ha a testi gyógyulásokat látjuk, vegyük észre, hogy Jézus milyen gyógyulást, szabadítást adhat és akar adni nekünk. Mindazokat a nagy tetteket, amelyeket Jézus a mi életünkben tett, nem szabad elfelejtenünk. Személyes hittapasztalatainkat kell megosztani másokkal – zárta gondolatait a plébános. A prédikációt követően a betegek szentségének kiszolgáltatása következett.

HBN