A Tímárházban állították ki műveiket

A járványügyi korlátozások miatt személyesen csak néhányan vehettek részt az eseményen, a virtuális térben viszont minden érdeklődő figyelemmel kísérhette az alkotók beszélgetését és Vetró Mihály köszöntő beszédét is. Az estet hortobágyi dallamokkal a Górés zenekar nyitotta meg, majd Mátrai-Nagy Andrea Bíborka, a Tímárház vezetője mondta el a tárlatról a legfontosabb tudnivalókat. A szakember elsőként arra emlékeztetett, hogy a kiállítás ötlete már több mint egy évvel ezelőtt megfogant, és amikor Buka Lászlót felkérte, a festőművész, tanár már akkor megjegyezte: mindenképp régi kedves barátjával és alkotótársával, Rácz Zoltánnal közösen szeretni bemutatni alkotásait. – A kettős kiállítást elsőként a Tímárház felújítása, majd a koronavírus-járvány első hulláma lehetetlenítette el, azonban ez a késés azonban ezeknek a színvonalas alkotások nívóját nem csorbítja – folytatta a múltidézést az intézmény egységvezetője.

Életutak fontos mérföldkövei

A Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola művészeti vezetője, Vetró Mihály nyitotta meg. Az alkotókkal évitizedek óta jó barátságot ápoló szakember bensőséges hangvételű méltatását azzal kezdte, milyen közös tulajdonságokat vélt felfedezni Buka Lászlóban és Rácz Istvánban: mindkét művész alkotásai szervesek és a magyar hagyományt jelenítik meg. Vetró György említést tette Rácz István legmeghatározóbb épületeire, terveire és azok jelentőségére, de részletezte Buka László szakmai pályaívét is, megemlítve azok legfontosabb mérföldköveit.

Fél évszázados barátság

Vetró György később kitért arra, is, hogy miért szerepelhet a közös tárlatot népszerűsítő plakáton a 48-as szám. A jelképes üzenetről kiderült, a két kiállító nem kevesebb, mint negyvennyolc éve ismeri egymást, akkor ültek be ugyanis egy debreceni gimnázium iskolapadjaiba. A szakember több évtized közös emlékét idézte fel visszaemlékezésében.

A kiállítás az új, rendezvénytilalmi kormányrendelet felfüggesztése esetén december 20-ig látogatható a Tímárházban.