Hagyja megtörténni az életet, majd kattint

Szabadon legelő csikó, kátyú, kerítésen pihenő macska, összefirkált utcatábla, dolgozó postás – utcaképek Debrecenből, melyekre a legtöbb ember talán vet egy pillantást, majd továbbhalad. Löki Viktor azonban éppen ezeket az apró részleteket örökíti meg fényképezőgépével, ráadásul úgy döntött, a város minden utcáját megfotózza. Ennek lenyomata a Streets of Debrecen Facebook-oldal.

– Habár nincs Debrecenben se hegy, se folyó, se „semmi”, de van helyette sok minden: műemlék jellegű cívisházak százai a belvárosban, újrahasznosított dolgokból épült baromfiudvarok a hátsó kertekben, panellabirintusok a Fényes udvarban, Józsa–Ondód–Pallag–Macsok, nyírségi sívó homok és végtelen kis apró hangulat, részlet, történés.

Debrecenben születtem, és néhány pár hónapos külföldi ösztöndíjtól eltekintve mindig is itt tanultam, és éltem. Ez az a város ahol a családom lakik, ahol számos utcán közlekedve futok bele barátokba és ismerősökbe, vagy jutnak eszembe az ott megélt emlékek.

„Summázva: Debrecen az otthonom”

– árulta el érdeklődésünkre a fiatal hobbifotós. Elmondta, kiskamasz volt, mikor egy barátja az apjától megkapta élete első digitális fényképezőgépét.

– Sokat szórakoztunk vele, aztán ezen felbuzdulva egy évre rá már nekem is volt sajátom. Nem kellett hozzá sok idő, és a fényképező birtoklása egyfajta fotózási „kényszerhez” vezetett: emlékszem, kamaszként sétáltam az utcákon, és folyton azt lestem, hogy mit lehetne lefotózni. Aztán ez a „kényszer” tompult egy pár évre, hogy aztán újult erővel törjön előre a Streets of Debrecen projekt formájában.

Kipipálja, ha kész!

Az ötletet a doktori kutatási témája inspirálta, 2017-ben fogalmazódott meg benne először a gondolat, hogy végigfotózza Debrecen utcáit.

– Az elmúlt hat évben Európa és Kis-Ázsia összesen több mint 2800 temetőjében jártunk témavezetőmmel, dr. Molnár V. Attilával és munkatársaimmal, ahol a temetők élővilágát, főleg a vadon élő orchideáit kutattuk. Ez egy rengeteg utazással és sok terepezéssel járó, nagy ívű feladat volt, melyből nemrég egyébként a tudományos publikációk mellett egy ismeretterjesztő könyv is született. A terepi munka végeztével viszont még mindig rajtam volt a mehetnék, mivel a meglátogatott helyek „kipipálása” rendkívül jó érzés volt, amitől a terepi kutatások végeztével nem tudtam megválni. Egyszerűen jó volt bemenni egy temetőbe, megnézni, mi újság az élővilággal, aztán kijönni, és közben gyűjteni és „kipipálni” a terepi jegyzőkönyvembe az adatokat és a számokat – emlékezett vissza.

– Debrecen pedig ezután úgymond „kéznél volt” egy hasonló, nagyobb ívű, tematikus feladat végrehajtásához, aminek témája teljesen más, de a koncepciója hasonló. És ha ez a korábbi temetős kutatás ilyen jól sikerült, egyrészt miért is szoknék le a helyek kipipálásával generált elégedettségről, másrészt miért ne sikerülne lefotózni Debrecen összes (jelenleg 1796) utcáját egy pár év alatt? Most még csak remélni tudom, hogy 2024-re valóban lefotózom egész Debrecent, de az előzmények alapján némi kitartással megcsinálható.

„Ezen túl pedig Debrecen ötöde (360 utca) már a számítógépemen pihen: ha holnap véget érne a projekt, akkor is lefotóztam a város ötödét, amivel már önmagában elégedett lehetek. De szerencsére megyünk tovább”

– tette hozzá.

Csavargás közben fotóz

Megtudtuk, a képek nem előre kigondolt koncepció alapján készülnek, a legtöbbször egy-egy városrészi csavargás eredményeként születnek meg.

– Hagyom, hogy megtörténjen az élet. Az ilyenekből vannak a legjobb, legváratlanabb történések, felfedezések, találkozások, beszélgetések, ezért úgy érzem, az ilyen csavargások során születnek a legjobb fotók is. Néha kitalálok egy-egy beállított képet, „koncepcionális fotózást”, ami kötődik az utcanévhez, vagy valami ott megélt történethez, netalán valaki megkért egy portréfotózásra, amit, mivel nem ebből élek, ingyen elvállalok. Az utóbbi esetben megkérem őt, hogy menjünk el egy olyan utcára, ahol még nem fotóztam, és általában ott is fotózkodunk – részletezte, hozzátéve,

egy 3-4 órás csavargás során általában 7-10 utcát kap lencsevégre.

Arra is kíváncsiak voltunk, vajon Viktornak mi a kedvenc helye a városban.

– Én a Libakert–Szentlászlófalva–Nagyerdőalja háromszögben nőttem fel, főleg a Dózsa György, a Faragó és a Laktanya utcán, ezért ezeket szeretem a legjobban. Tavaly sokat jártam a Nagysándortelepre, ami mint egy kis időkapszula működik a város nyugati részén, ezentúl nagyon tetszett Nagy- és Kismacs, ebből kiindulva pedig mostanság szívesen elmennék több városi „perifériára”, például Ondódra is. Jelenleg, mivel pár hónapja elköltöztem az Erzsébet utcára, főleg az Ispotály, a Téglakert és a Homokkert érdekel.

VK

Ismerjék meg Debrecent!