Dombi Tibor: A taxisok is összedobták volna a prémiumunkat a bennmaradáshoz

Ahogyan arról már beszámoltunk, elindult a debreceni BIDF, azaz a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál programja. A látogatók a tavalyi évben legtöbb díjjal elismert dokumentumfilmjeit tekinthetik meg a Cinema Cityben; február 1–4. között összesen 9 alkotást vetítenek az érdeklődőknek. 

A rendezvény csütörtöki nyitónapján egy igazi futballcsemege került terítékre: A mi kis hazai pályánk című izlandi dokumentumfilm. A történet egy kis halászfaluba kalauzolja a nézőt, ahol Vidar Gylfason futball edző beteljesítve álmát, összefogással megépíti az áhított focipályát egy lávafolyam területén, ám mivel az akkori csapat csúnyán kikapott idegenben, senki sem tette be a lábát oda. Azóta pedig eltelt több mint húsz év. Vidar álmát fia, Kari szövögeti tovább, aki elhatározza, összeállítja az azóta már erősen megfáradt csapatot újra, és csak azért is győzedelmeskedni fognak. 

Fontos a sport 

A vetítést követően Puskás István, Debrecen kulturális alpolgármester; Dombi Tibor egykori labdarúgó, debreceni legenda; dr. Fodor Péter egyetemi docens és Dámóczi Pusztai Ákos kommunikációs szakember, főszervező beszélgetett a film és a valóság kapcsolatáról, valamint szó esett a kultúrateremtésről is. Puskás István megszólalásában kiemelte, a kultúra és a sport szoros kapcsolatban áll egymással, továbbá azt is hangsúlyozta, hogy teljesen más képet kapunk a szigetországról, mint amit sokan gondolnak róla. – A sport és a foci a kultúrának a része. 

– Éppen ellenkezőjét mutatja a produkció, mint ami sokszor eljut hozzánk a szigetországról. A rivalizálás is megjelenik az alkotásban, de ez is erősíti valamilyen szinten erősíti a közösséget – mondta. 

Magáénak érezte a filmet 

A DVSC klublegendája, Dombi Tibor gyermeki lelkesedéssel értékelte a filmet, s elmondása alapján volt mindkét oldalon, akárcsak a film szereplői. – Az egész pályafutásomban éreztem a szeretetet és a bizalmat a szurkolóktól. Nagyon magaménak éreztem a filmet, hiszen én is egy kicsi településen nőttem fel. Igaz dolgok történtek a filmben, én is sok hasonlót tapasztaltam fiatalként. 

– Fiatal koromban teljesen más volt a futball. Amikor kiesett a DVSC, a taxisok dobták volna össze a prémiumot, ha bent maradunk. Ez napjainkban már nem így van természetesen, de most már kívülről jobb nézni a profi világot. Manapság már a világon mindenki körülbelül 40 csapatnak szurkol, de ez a mai világ – árulta el. 

Érdekes párhuzamok 

Külön érdekessége az alkotásnak, hogy többször is látszódik, 2020-21-ben játszódik, s Fodor Péter szerint ez is egy fontos üzenete a filmnek. – Egy ember nem teremt kultúrát, ehhez közösség kell. Akár itthon is készíthették volna a filmet, hiszen 2014-ben Békés vármegyében 30 esztendő után „élesztettek újra” egy csapatot. 

– A sport a szabályok betartására is megtanít minket, amely az egész életben az egyik legfontosabb. Valahogyan az lehet az üzenete a filmnek, hogy az izlandiak közül mindenki hozzáad a közösséghez, nagyon összetartó nemzet – mutatott rá.