Az adatok is azt mutatják, könnyebb és hatékonyabb lett az időpontkérés a debreceni szakrendelésekre

A korábbiaknál sokkal kevesebb volt az elmúlt időszakban a sikertelen hívás.

BDR Média

A Betegirányító Központban napi szinten segítik a pácienseket

Forrás: BDR Média

06 (52) 52 52 52: mindenkinek érdemes a mobiljában elmentenie, felírnia ezt a számot, mert előbb-utóbb szüksége lesz rá. Ezen a számon kérhető a legegyszerűbben időpont Debreceni Egyetem Klinikai Központjának (DE KK) valamennyi telephelyén elhelyezkedő járóbeteg-szakrendeléseire, legyen szó akár a Nagyerdei Campusról, a Kenézy Campusról, vagy a Bethlen utcai Járóbeteg Szakellátó Központról. Az idén júniustól aktív betegirányító központ egyik újítása, hogy a telefonáló egy számon keresztül tudja az intézményt elérni, és ahol a pácienst arra a szakrendelésre küldik, illetve jegyzik elő, ahová a legoptimálisabb, azaz legkedvezőbb mind az ő, mind a hatalmas, éves szinten 3 millió orvos-beteg találkozót bonyolító egészségügyi rendszer szempontjából - írja a Cívishír.

Ahhoz, hogy megértsük a változás mögött húzódó szándékot, egészen 2011-ig érdemes visszatekintenünk. A három nagy intézmény ekkor még külön fenntartásban működött. A Debreceni Egyetem égisze alatti összeolvadás (integráció) célként ugyan már megfogalmazódott, de még messze nem történt meg. A Bethlen utcai központban ekkorra viszonylag jól funkcionáló rendszert sikerült kialakítani a járóbeteg-szakellátás zökkenőmentes folyamatához: a betegek diszpécsereken keresztül előzetesen személyesen, telefonon vagy emailen egyeztetett időpontra érkeztek, a rendelőintézet földszintjén bejelentkeztek a TAJ-számmal egy automatán, így a rendelőben tudomást szereztek a jelenlétükről. A géptől kapott sorszámmal az adott helyiségnél lehetett várakozni, a monitorokra küldött információval pedig behívni a soron következő pácienst (ha az automatika nem működött, akkor a hölgyek az ablaknál segítettek sorszámmal). A betegek hamar hozzászoktak az újításhoz, a dolog ma is így működik. Tizenkét évvel ezelőtt viszont egyáltalán nem volt magától értetődő ez a típusú rendszerszerűség, nemhogy országosan, helyben sem. Eközben a Bethlen utcai intézetben a szakrendeléseket sikerült mentesíteni a betegirányítással járó időveszteségtől, hiszen azt külön részleg végezte.

Eredmény: a rendelőkben sokkal ritkábban csörögtek a telefonok, de még a padok egy részére sem volt szükség, hiszen a betegek zöme nem a reggeli, délelőtti órákban próbált bejutni szakrendelésre. Mindenki jobban járt, hiszen a páciensek számára tervezhetőbbé vált az idő, miként a szakorvosnak sem mindegy, hogy pár óra vagy egy teljes műszak kell ellátnia hatvan-száz embert.

Ide kívánkozik továbbá az a betegbiztonsági tényező, amiről szintén kevés szó esik: jól menedzselt betegirányítással az adott szakellátásra fordított idő is a folyamat tervezhető részévé válik, azaz a beteg valóban megkapja az elégedettsége és a minőségi ellátás szempontjából is szükséges 10-15 perc figyelmet a rendelőben. Magyarán: a rendelő zsúfoltsága miatti sietség helyett a tervszerűség diktálja a szakellátás ütemét.

Minél nagyobb, annál sérülékenyebb

Néhány előremutató – az előbb taglalt – lokális példától eltekintve a betegirányítás hatékony megszervezésének hiánya sok évtizedes teher a magyar egészségügyön. A betegek a kívánatosnál általában sokkal kontrollálatlanabbul mozognak, vagyis egyenesen a szakrendelőkbe telefonálnak, ismerősök útján próbálkoznak időponthoz jutni, nem akkor, nem oda, nem olyan állapotban érkeznek, ahogy az az egészségügyi állapotuk, vagy a szolgáltatás hatékonysága szempontjából optimális volna. Az elmúlt években lezajlott az integráció, amelynek eredményeként az ország legnagyobb egészségügyi intézményévé vált a Debreceni Egyetem Klinikai Központja. A vezetőség az elejétől fogva kiemelt célnak tartotta az optimális működést támogató betegút szervezés kialakítását. Ennek fontos lépéseként tavaly országosan elsőként és egyedülállóan, önálló szervezeti egységként hozták létre a Betegirányító Központot annak a Tóth Tibornak a vezetésével, aki a Bethlen utcai központot is igazgatja, és munkatársaival megvalósította a korábban taglalt folyamatszervezési modellt.

Ő azt vallja, hogy a járóbeteg-ellátás 85 százalékban tervezhető. A klinikai központhoz tartozó három nagy egészségügyi intézmény összesen közel 800 szakrendelést működtet mintegy 500 rendelőben, márpedig ekkora méretnél a szervezettség kulcskérdés. A Cívishírnek a szakember három fő szervező elvről beszélt. Sorrendiség, tehermentesítés, átláthatóság.

A sorrendiség azért fontos, mert sokan fordulnak magas szintű szakellátásért, miközben valójában alacsonyabb szinten vagy akár az alapellátásban elintézhető volna a problémájuk. A szakmákkal előzetesen egyeztetett, megfelelő betegirányítással ez nagyban kiküszöbölhető, azaz a sorrendben csak akkor következne az emelt szintű szakellátás, ha az tényleg indokolt. Ezzel gyorsabban jutnának megfelelő szakellátáshoz azok, akiknek ténylegesen fontos a mielőbbi kivizsgálás

– mondta Tóth Tibor. Hozzátette: a helyes sorrendiség a második elvhez, a szakma tehermentesítéséhez is hozzájárul. A betegirányítás folyamatszervezése során az orvosszakmák képviselőivel szintén végiggondolták, hogy a telephelyi sajátosságokra tekintettel hová érdemes küldenie a betegeket a diszpécsereknek.

Sokkal kevesebb sikertelen hívás

Tóth Tibor hangsúlyozta: a felmérések egybehangzók abban, hogy a betegeknek nem a vizsgálatok minőségével akad gondja, hanem azzal, hogy „nem érik el a rendelőt”, „sokára kapnak időpontot”, „sokat kell várakozni”. Ezért a szervezettség az, amelyet az egészségügyben leginkább erősíteni szükséges. A háziorvostól a szakellátásig tartó folyamat gyors és kulturált legyen: ezt kell megszervezni, ennek érdekében jött létre a Betegirányítási Központ. Az addig a három nagy telephelyen (klinikai campuson) külön működő telefonközpontokat „összerakták”, s a tavasz végétől 25 fős csapat fogadja a hívásokat a 06 (52) 52 52 52-n. Reggel héttől este hétig telefon és számítógép mellett ülnek a klinikai központban. A hívások egy digitális központba futnak be, ahol a menürendszeren az 1-es gomb „járóbeteg szakrendelésekre történő előjegyzés, az időpontok módosítása, lemondása” lenyomásával lehet eljutni hozzájuk. A rendszernek sok adatra, azaz bejövő hívásra van még szüksége, de egy-két érdekesség már most említhető.

Így tudható, hogy a Klinikai Központ sokszáz telefonszámára idén januártól szeptember végéig összesen 630 ezer hívás futott be. Míg a korábbi években a hívások 40-42 százaléka során nem jött létre beszélgetés, addig a betegirányító központ elindulása óta ez a szám 24 százalékra esett. Ennél többet mond, hogy júliusban és augusztusban a betegirányító központba 85 591 hívás futott be, és ezeknek már csak a 2 százaléka volt sikertelen (éppen foglaltak voltak a vonalak).

Tóth Tibor közlése szerint az önálló betegirányítás az induláskor a szakrendelésektől az előjegyzés-generálások 8 százalékát át tudta venni, ez a szám azóta folyamatosan emelkedik. Az is látszik, hogy a 9-15 órás sávban érkezik a legtöbb hívás. Szintén fontos, hogy a telefonálók immár angol nyelven is segítséget kérhetnek a betegirányítástól.

Megtudtuk: a debreceni betegirányítási modell lehet az, amelyet módszertanával és jó gyakorlataival együtt átvesz az egészségügyi kormányzat, és országszerte kilencven intézményben elindítanak hamarosan.

Minden ötödik nem megy el

Kérdésünkre Tóth Tibor azt mondta, jelenleg a telefonos megkeresés a leggyakoribb. Az egészségügyben a „panaszok” átadása, a páciens állapotának előzetes meghatározása szóban a legeredményesebb, mert ez esetben a betegirányító azonnal vissza tud kérdezni, hatékonyabban képes segíteni a beteget, mint például e-mailes időpont-foglalásoknál. Bár ez a bejelentkezés forma egyre gyakoribb, és elfogadottabb. Ha visszaszorulóban is van, természetesen a személyesen zajló betegirányítás sem tűnt el, hiszen sokan így kérnek időpontot.

Továbbra is számottevő probléma, hogy a betegek mintegy 20 százaléka nem jelenik meg a foglalt időpontban az orvosnál, és távolmaradását nem is jelzi előzetesen.