Trigonometria – csókban csúcsosodó tinédzserszerelmek és tízévnyi barátság súlya Debrecenben

Hónapokig képzelgünk róla, tenyérizzasztó, térdremegtető, majd elillan egy hátizsák földredobással, mi az? A Csokonai Ifjúsági Program új előadásában megmutatják.

Az tantermi előadások egyik legnagyobb erénye, hogy nemcsak magányos gondolkodásra adnak esélyt, hanem közös alkotásra hívnak

Forrás: Czinge Melinda

Pink pulóverbe rejtett derékon fonódik körbe egy aránytalanul hosszú sefiú, seférfi kar. Támasztja vagy ide-ide lökdösi egymást útján a tinédzser pár? Nehéz megállapítani e rövid lépcsőzés alatt, míg mögöttük sétálok a Kossuth-gimnázium kijárata felé. Annyi bizonyos, hogy nem összehangolt még a tánc. A kép bizonnyal nem a feltűnő színű pulóver miatt ragadta meg a figyelmem, hanem azért, mert a Csokonai Színház legújabb osztálytermi előadásának hatása kísért el.

A Romankovics Eda által írt Trigonometria az első szerelemről és a barátságról szól. Segít a tizenhárom és tizenöt év közötti fiataloknak végiggondolni, hogyan érdemes értékelni magukat egy-egy fontos kapcsolatban, mekkora súlya van egy csóknak – pláne, ha az az első – és mennyi későbbi nehézséget előzhet meg az őszinte kommunikáció.

A tantermi előadások egyik legnagyobb erénye, hogy nemcsak magányos gondolkodásra adnak esélyt, hanem közös alkotásra hívnak. A Trigonometria három szereplője azzal állt a hatosztályos gimnázium második évfolyamán tanuló közönsége elé, hogy épp egy színdarabot próbálnak, ám hiányzik még három jelenet. Elakadtak, hisz korukból fakadóan nem tudják ma hogyan viselkedik bizonyos helyzetekben egy tizenéves. A „nézőtéren” ülőket ezért arra kérik, segítsenek kiegészíteni a darabot részletekbe menő instrukciókkal, sőt a zárómonológ megírásával.

A Trigonometria című előadást láthatták osztálytermükben a Kossuth-gimnázium másodikos tanulói

Fotók: Czinege Melinda

Rendezővé tett nézők

Ez remek módszer a közelférkőzéshez abban a korban, amelyben az ego olykor egyéb (erényesebb) mozgatórugók fölé magasodik és amikor ugyanez az ego egy szándékkal közönyösre igazított arckifejezés mögé bujtatja a szavakat, s elnémítja a fiatalt inkább, minthogy „cikit” mondjon. A színészek segítséget kérnek a szakértőktől, azaz a diákoktól, s ezzel olyan pozícióba helyezik őket, amiben szívesen szólalnak meg, sőt adnak tanácsot. Legalábbis a pénteki bő két órás alkalom ezt támasztotta alá. A tanulók belemelegedve a rendezői, dramaturgi teendőkbe, épp annyira távolították el maguktól a tantermi előadás fő témáját, hogy bátran instruálták a nehéz szituációkban lévő színészeket. Külső szemlélőként azonban éreztem, hogy – ha nem is egyes szám első személyben nyilatkoznak – magukból, az általuk vagy a környezetükben tapasztaltakból merítkeznek, amikor véleményezik Lilla nyomulós, erőszakos viselkedését, udvarlási tanácsokat osztanak az első randira Salamonnak vagy mérlegelik a szeretlek szó elhangzásának megfelelő időpontját, s megengedik Blankának, hogy felhevültségében kiszaladjon a száján.

A darab azért is működik, mert bár az első percekben humorba ágyazva elhangzik, hogy generációs különbség van a nézők és játszók között, ám az előadás alatt ez nem világlik ki igazán. Részben épp azért, mert őszintén kimondatik, másrészt a szerepből kilépők az együttalkotás perceiben sem próbálnak erőltetetten beilleszkedni, és főként a jó színészi játék miatt.

A két lány, Balázs-Bécsi Eszter (Lilla) és Benedek Tímea (Blanka) karaktere az első pillanattól körvonalazódik és erős oszlopként tartja a darabot, míg Bolla Bence a színtéren születik a szerelmi háromszög egyik csúcsán álló Salamonná, akiről inkább szerethető, jó tulajdonságai miatt tudom elhinni, hogy a fél suli bálványa, mintsem a vagánysága miatt. Mindhárom utat jóleső követni az első – felnőtt nézői – aggodalom gyors elcsitulása után.

Hányok. Autocorrect. Bocs. Hánykor?

Betűkben visszaadni a történteket lehetetlen vállalkozás, már csak azért is, mert osztályról osztályra változik a produkció függően a diákok tapasztalásaitól, ötleteitől, mondataitól, aznapi aktuális energiáiktól, ám két kreatív és állandó részletet kiemelek. Az előadásban reflektorfénybe helyezik a ferdítések, félreértések táptalajául szolgáló telefonos chat-kommunikációt, méghozzá úgy, mintha az üzenetet írók hangosan gondolkodnának. Mivel jó érzékkel nyúltak e humorforráshoz és nem erőltettek bele külön poénokat, jó szórakozást nyújtott. (Biztatok mindenkit, próbálják ki: olvassák fel hangosan egy-egy messenger üzenetüket rövidítésekkel együtt, írásjelestől, szmájlistól és a visszatörléseket, csillaggal pótolt részleteket, az autocorrect módosításait se hagyják ki. Jól fognak szórakozni, garantálom. S talán megfontoltabban pötyögni legközelebb.)

A másik kiemelendő részlet az, amikor Salamon kinyitja a középiskola második emeletén az ablakot, és kihajolva világgá ordítja azt, ami nem fér a szívében: szerelmes. Tényleg őrültté tesz a szerelem, különösen kamaszkorban. Váratlan, hiteles és a közönséget kissé felrázó, a fiatalokat behúzó bátor jelenet ez.

A darabban is jól látszik, hogy a szárnyakat növesztő érzések felszabadítása csak az első lépések egyike. Ezután is bizonyos, hogy nem összehangolt még a tánc. Szívesen biztatnám a pink pulóveresnek és az őt karolónak – egy másik generáció avatottságával –, hogy gyakorlással botladozás- és gáncsolásmentessé tehető a jövő, s a bizonytalanság biztosan kinőhető. De csak a szituációk kezeléséhez szükséges eszközük lesz több, bölcsességük nem. Az ugyanis, könnyedén oldódik az igazi szerelemben.

Építi a közösséget a véleményformálás

A program végén, a jövőjét ügyvédként elképzelő Elek Dorottyától érdeklődtem a benyomásairól. Mint mondta, a darab hitelesen mutatta meg a mai tinédzserek nézőpontját, viszonyulásait, élvezte, hogy nézőként részt vehet a mű alakulásában. Ő egy megnyugtatóbb befejezéssel gondolta tovább magában a történetet, amelyben a trió együtt átbeszéli az érzéseit, hibás cselekedeteit, s békét köt.

Diós Bella, osztályfőnök kérésemre elmondta, a tantermi előadás – ahogyan minden drámapedagógia foglalkozás – jó lehetőség ad a halk szavúbb, visszahúzódóbb tanulóknak a véleményük kinyilvánítására. Az előadás erősíti a közösséget, mert, aki nem szól az is meghallhatja a másik gondolatait egy-egy szituációról és felfedezheti a hasonlóságot az érzéseik, megéléseik, vívódásaik, félelmeik között. Ez pedig közelebb hozza egymáshoz az osztály tagjait és megértőbbé, elfogadóbbá teszi őket.

A tantermi előadást a ROHU pályázatnak köszönhetően határon túli színházakkal együtt készítette a Csokonai Színház. A debreceni teátrum és a Szatmárnémeti Északi Színház magyar társulata már bemutatta a Trigonometriát. A két csapat felváltva, Debrecenben és Szatmárnémetiben együtt próbált. A román társulattal is hamarosan elkezdődik a munka.

HaBe