Ötszáz méterből félmaraton: Szilágyi Edina feltétlen híve önmaga legyőzésének

Örökké aggódó édesanya, hűséges barát és hatalmas nyíradonyi családjának nélkülözhetetlen tagja, akit anyák napján egy kiadós kocogás után kérdeztem az új futópályával gyarapodott Liget téren. 

Úriember neveltetik 

Beszélgetésünk szinte még el sem kezdődött, amikor megosztja, tizenöt éves Peti fia ezekben a percekben repülőgépen ül, úton Theszaloníkibe. A kamaszfiúk édesanyjai tudhatják, amit Edina érez, amikor elérkezik a szárny­próbálgatások ideje. A fiú megint úton van, pedig egy hete van csak, hogy hazaérkezett Olaszországból. Egyedül neveli, de kettesben is teljes harmóniában élnek. Edina nagyon komolyan veszi, hogy Peti fiából milyen férfi válik majd. A lehetőségeikhez képest sok időt töltenek együtt, de a közös programokban is mindig megbújik az anyai nevelés, hogy később, a felnőtt társadalom tagjaként a fiú majd klasszikus úriemberként legyen jelen. 

Rekortánszerelem 

Legkedvesebb időtöltését, a futást egy barátnője invitálására, 2016-ban kezdte el. Azért is vált nélkülözhetetlen részévé a mindennapjainak, mert szerinte a futással ráébredhetünk: a világon minden elérhető, ha szívvel-lélekkel csináljuk. Ötszáz méterrel kezdte, aztán jött egy, öt, tíz kilométer, majd Barcelonában a félmaraton. Hogy a kitartás volt előbb, vagy a sport hozta meg, kis idővel később ki is derül. Kamaszkorában, ahogy fogalmaz, sodródott az útján, aztán a modern kor információforrásainak köszönhetően rengeteg új, a lélektannal kapcsolatos ismeret gyűlt fel benne. Ezek kezdtek később tevőlegesen is munkálkodni a személyiségfejlődésében, így vált számára is nyilvánvalóvá a belső erő és az önmagába vetett hit jelentősége. – Előbb-utóbb, ahogy az élet engedi, minden célunk valóra válhat. Akár holnap reggel is lehet változtatni, a kérdés, hogy mennyire zavar az adott helyzet, amelyben vagy.

– összegez. 

Abban hisz, hogy a jelen lelki állapotunk kivetülése az, hogy milyen környezetben vagyunk. – Petinek is azt szeretném átadni, hogy mindig azt kell értékelnünk és nagyon örülnünk neki, amink van – teszi hozzá. 

Egyik legnagyobb kincse a baráti kör, mely emberöltőnyi múlttal segíti őt. Komoly, értékes közösség ez, de új impulzusok is folyamatosan érik az új kapcsolatai által. A nagy csapattal évszakonként elutazik, ez a kölcsönös feltöltődés és a kikapcsolódás forrása, hangsúlyozza, a tévhittel ellentétben nem pénztárca, hanem jó szervezés és elhatározás kérdése. Nyíradonyból származik, szülőhelye jelenleg is a legfontosabb bázis számára, a mai napig lelki megnyugvást jelent, ha hazamegy. Ahogy mondja, ilyenkor még mindig gyereknek érezheti magát. Klasszikus, vidéki család áll mögötte, szeretetteljes és összetartó rokonsággal. Gyökerei mindig a legfontosabbak lesznek neki, sőt, bár Debrecenért rengeteget dolgozik, mindig is nyír­adonyinak vallja magát. 

Önállóságra fel! 

Edina megtapasztalta, hogy az új cipő, az új ruha csak néhány pillanatig okoz örömet. A hosszan tartó pozitív feltöltődés nem a külcsínben, hanem sokkal inkább abban rejlik, hogy minden körülmények között hitelesek maradjunk. Úgy látja, a nőknek egyre fontosabb, hogy önmagukban egyenesek és önazonosak, ezzel a tartással pedig sugárzóak legyenek.

Számomra alapvetés, hogy nem vagyok kevesebb azzal, mert a másik sikeres. Sőt, ha közöm van mások sikeréhez, az még nagyobb örömmel tölt el – jegyzi meg, hozzátéve, hogy tudomásul kell vennünk: amit adunk, háromszorosan kapjuk vissza, ez azért is, fontos, mert az élet mindig oda üt, ahol a legjobban fáj. 

Fontos üzenet, hogy Edina szerint minden nőtársnak a lehetőségei és a képességei szerint meg kellene teremtenie a függetlenségét, nemcsak önismereti, hanem egzisztenciális szempontból is, mert soha nem lehet tudni, „mit dob az élet”. Látott már milliárdos özvegyet, aki a gyász után sem tudott talpra állni, összeomlott, mert fogalma sem volt arról, hogy hogyan kell élni. Hangsúlyozza, ez nem az emancipáció, hanem gyakorlati élet kérdése, mert bármi megtörténhet. Azt tanácsolja, fontos, hogy legyen legalább egy dolog, ami stabilitást nyújt, és ez úgy érhető el, ha – nem is teljesen professzionális szinten – legalább egy tevékenységi körben százszázalékosan önmagunk tudunk lenni. 

SZD