Kivert ebek serege

A szabályos működésre vonatkozó jogszabályokat be tudják-e tartani? Aztán ott vannak az állatvédő szervezetek. És persze a közvélemény érzelmi reakcióival is szembesülniük kell. Hiszen itt a „mindet kiirtani, de azonnal” aspektustól a „mindet örökbe fogadni, jól tartani, kényeztetni” hozzáállásig minden van. Ha ez az általam is említett három nézőpont közül bármelyik is akcióba lép (értsd: hibát talál – a szerk.), akkor tuti, hogy magával rántja a másik kettőt is.

A gyepmesteri telepeket az az egyszerű társadalmi igény hívta életre, hogy a házi kedvenceinknek a kívánatosnál olykor több a szaporulata, vagy éppen a kedvenc lett kegyvesztett. Ilyenkor véget vethetnek életének – bár ez a törvények szigorodása miatt szerencsére ma már ritka –, kikerülhet az utcára, vagy mehet a gyepmesteri telepre. Innen pedig nagy eséllyel az állati hullaégetőbe, mert ahol és amikor esélyt kapott a túlélésre, ismét nem kellett senkinek.

Jelenlegi helyzetben megoldást mindenképpen az ivartalanítás jelenthetne. Ezzel nem születnének meg azok a kiskutyák, amelyeknek nagy bizonyossággal nem lennének gazdái, így nem „termelődne” újra a kóbor kutyák serege. De ki fizesse az ivartalanítás költségét, ha arra nincs pénze a gazdának; ki dönti el, hogy ivartalanítani kell vagy sem a kutyát; milyen adminisztráció kellene ahhoz, hogy mindezt átláthatóan nyomon lehessen követni. És még nem beszéltünk az otthonról kivert, korábban nem ivartalanított kutyákról.

A jelenlegi helyzetben a gyepmesteri telepeknek marad tehát az érvényben lévő szabályok maradéktalan betartása, az állatvédők nyilvánosságának a törvényesség szemmel tartása és jelzése, ha baj van, az állatbarátoknak pedig a nyugalom és a türelem. Az államnak pedig – gondolom én –, hogy az egyelőre egyetlen hatékony megoldásnak látszó ivartalanításra pénzt adjon oda, ahová az nagyon kell.

Kapcsolódó cikk:

Esély az életben maradásra