„Ne száradjon” lelkükön a szeretett Nagyerdőnk

A múlt században a cívisváros 160 ezer holdas területéből csaknem 45 ezer katasztrális hold volt az erdőterület. Dr. Szemerédy Miklós gyémántdiplomás erdészmérnök, nyugalmazott tiszteletbeli erdőmester szerint jó döntés volt, mikor közintézményeknek a Nagyerdőt jelölték ki. Ez az emberek egészségének megőrzését is szolgálta. Ám az eltelt 80 év alapján észszerűnek látszik a közintézmények további terjeszkedésének korlátozása, szigorítása.

A Nagyerdő 1945 óta nem Debrecené, akkor a földreformrendelettel állami tulajdonba kerültek a 100 katasztrális hold feletti erdők.

Dr. Szemerédy Miklós gyémántdiplomás erdészmérnöknek, nyugalmazott tiszteletbeli erdőmesternek eddig 8 könyve jelent meg az erdészeti szakmáról, s most készült el a kilencedik helytörténeti, erdészeti szakmai jellegű könyvének a kéziratával, mely a „Ne száradjon lelkünkön a Nagyerdő” (munka)címet kapta. Közel a 90. életévéhez, ezeket a sorait a Nagy­erdő sorsa iránt érzett aggódás íratta vele.

Új műve egyelőre kiadóra várva fiókban pihen. Szemerédy Miklós egész életében az erdők szakmai sorsát irányította, 22 évig mint FEFAG-főmérnök, 22 évig a DMJV erdészeti szakértőjeként. Ezekért Pro Urbe díjat és tiszteletbeli erdőmesteri címet is kapott. A 70 éves jubileumon a város és a Nyírerdő aranygyűrűt adományozott – a nagyerdei tölgyrekonstrukció szakmai csapatmunkájáért – a szerzőnek, az öreg erdésznek.

Szigorítani a terjeszkedést

Hogy került a Nagyerdő a város birtokába? – kérdeztük a szakembertől. Mint felidézte, a múlt században a nagy mezőgazdasági város 160 ezer holdas területéből csaknem 45 ezer katasztrális hold (kh) volt az erdőterület. Ebből 18 ezer kh kaszálóbirtok az erdőtestekbe ékelődött. Ebben a Nagyerdő 2356 kh volt. Évszázadok alatt ez az erdőtömb a lakosság mentsváraként is szolgált. A város erdőbirtokainak kisebb része királyi adományként lett a tulajdona: Zsigmond király 1405-ben Debrecen polgárainak, a cíviseknek és hospeseknek (iparos, kereskedő telepeseknek) adományozta a Nagyerdőt, Apafáját s Nagycserét.

Szemerédy Miklósnak az az álláspontja, hogy a korábbi városvezetők jól döntöttek, amikor közintézmények otthonául a Nagyerdőt jelölték ki. Ez az emberek egészségének megőrzését is szolgálta, valamint azt nyilvánította ki, hogy az ember a természet része, s nemcsak az állat- és növényvilág szorul védelemre, hanem az ember is.

Az eltelt 80 év tapasztalata alapján azonban ésszerűnek látszik, hogy a közintézmények további terjeszkedésének feltételeit korlátozni, szigorítani kellene. A Nagyerdő egyébként 1945 óta nem Debrecené, akkor a földreform-rendelettel állami tulajdonba kerültek a 100 kh feletti erdők. A tiltakozásnak két évvel később lett meg az eredménye, amikor a város visszakapta a belső parkerdő területeit. Szemerédy Miklós szerint szomorú, hogy még ma is Nyíregyházáról irányítják a Nagyerdő kezelését.

Arról, hogy mi a története a Nagyerdő természetvédelmi kijelölésének, Szemerédy Miklós kifejtette: a Természettudományi közlöny 1939-es, 71. kötetében Földvári Miksa erdőmérnök, a városi erdőgazdaság igazgatója publikált cikket „Az első természeti emlékek Debrecen város birtokán” címmel.

Csapatmunka volt

A szerző felkarolta a Tiszántúli Madárvédelmi Egyesület javaslatát. A várva várt természetvédelmi törvény Soó Rezső, debreceni egyetemi tanárnak, Rapaics Rajmund és Tamássy Géza botanikusoknak, Máté Imre, vitéz Tikos Béla, Tuzson János és Krall János erdőmérnököknek is érdeme.

Védetté nyilvánították a Nagyerdőben lévő ezüsthársakat és a 36/a erdőrészlet vadcseresznyefáit is. Sajnos a II. világháborúban ezek az erdőrészletek megsemmisültek.

Visszaszerezni a rendelkezési jogot

Az erdő ökonómiai jelentősége kapcsán a szakember rámutatott: az utóbbi évtizedekben az erdőknek a közvélemény által alig ismert értékteremtő jelentőségük keletkezett.

Ez a szén-dioxid-kibocsájtást lekötő kvóta. Ugyanis nemzetközi szerződés kötelezi az országokat arra, hogy gondoskodjanak az iparuk által kibocsájtott szén-dioxid lekötéséről. A levegőt szennyező ipar ezt a rájuk rótt kötelezettséget legegyszerűbben plusz erdősítésekkel, új erdőtelepítések létesítésével tudja elhárítani. Így óriási gazdasági jelentőségük lett az erdősítéseknek.

Az erdőmester szerint a XX. század második felének legnagyobb teljesítménye az elakácosodott Nagyerdő tölgyrekonstrukciója. A gyakorlat azt igazolta, hogy ezen a megváltozott termőhelyen már csak egy igénytelenebb vöröstölgy-erdő létesíthető. Esztétikus, színes levelei révén a lakosság is elfogadta.

Debrecen a jelenben egy élhető, óriási ütemben fejlődő város. Korábban a virágok és az erdők városának nevezték. Ma már erre a címre csak akkor pályázhatna, ha legalább az erdők feletti rendelkezési jogát vissza tudná szerezni. Amíg a Nagyerdő sorsáról Nyíregyházán döntenek, erről szó sem lehet.

Mi az „öreg erdész” üzenete a Nagyerdő varázsának megtartásáért a jövőnek? – kérdeztük végül. Szemerédy Miklós úgy véli, meg kell találni a módját a Nagyerdő további területcsökkenésének. Bebizonyosodott, hogy a védettség önmagában nem elég korlát. Még közcélú területfoglalás esetére is érvényes és olyan városi közgyűlési határozatot kell elfogadni, amely kimondja, hogy minden betelepülőnek dupla területet kell az erdőhöz csatolnia, erdősítve – fogalmazott Szemerédy Miklós erdőmester.

Mint megjegyezte: senki nem vitatja az őshonosság fontosságát, de a megváltozott természeti körülmények között nem szabad túlerőltetni az őshonosságot. Hiszen a rendeltetés betöltését nem az határozza meg.

Vass Attila

Az újjáépítések eszköze lehetett a faállomány

A Nagyerdő védetté nyilvánítása kapcsán dr. Szemerédy Miklós erdőmester hangsúlyozta azt is, hogy Debrecen városát emberemlékezet óta együtt emlegetik a Nagyerdővel, ám 1939. október 10. óta a természetvédelem is idekapcsolódik.

A Természetvédelmi törzs­könyv 1. sorszámú védett értéke a Nagyerdő északkeleti sarkából (a századfordulón nagy Vízállásnak vagy Gerletelepnek nevezett) 31,1 hektárnyi százéves tölgyes. Ezt tekintjük a magyar természetvédelem kezdő kilométerkövének.

Egyre csökken

A Nagyerdő területe 1885-ben 1356 hektár volt, 2010-ben pedig 1031 hektár. Szemerédy Miklós szerint ez a folyamat nem állítható meg, s emiatt azt javasolja, hogy Debrecen városvezető testülete hozzon egy olyan helyi rendeletet, amely örök érvényűen előírja, hogy az igénybe vevő a Nagyerdőből igénybe vett terület kétszeresét köteles erdőként hozzá csatolni a Nagy­erdőhöz.

Arra a kérdésünkre, hogy mit tart az erdő jelentőségének, Szemerédy Miklós többek között felidézte: azt, hogy Debrecen újra és újra felépülhetett, főként az erdőbirtokai­nak köszönhette, mivel a fa, a nád és a föld mindig rendelkezésre állt. Debrecen összenőtt az erdeivel, millió szállal kötődött és kötődik hozzájuk. A Nagyerdőhöz való ragaszkodás ma is a legerősebb.