„Egy anyai szív hatalmas, akár a világ összes gyermekének jutna belőle egy szelet”

Debrecen - Anyák napja alkalmával minden gyermek, édesanya és nagymama szíve meglágyul, történjen bármi is, május első vasárnapján minden virágba borul, lelkünkbe pedig szeretet költözik. Tudjuk, minden egyes nap örülnünk kell annak, hogy együtt lehetünk szeretteinkkel, de ez a nap mégis mindenki számára egy olyan jeles eseményt hoz el, amit szeretünk megünnepelni.

Pákh Éva és családja számára nem szokványosak az ünnepek, hiszen férjével 2012 óta dolgoznak nevelőszülőként a Kelet-magyarországi Református Nevelőszülői Hálózatnál, ami részükre nem munka, hanem hivatás. Sokan nem tudják elképzelni úgy az életet, ahogyan ők élik, azonban Éva úgy véli, jelenlegi boldogságuk onnan fakad, hogy mertek nagyot álmodni. Olyan gyermekeknek tudnak adni a szeretetükből, törődésükből, akiknek hiányt kellett szenvedniük.

Anyai szív

– Gyermekvédelmet végeztem az egyetemen, és akkor jött velem szembe a lehetőség, hogy akár nevelőszülő is lehetek.

Nem volt könnyű a kezdet, de ma már kijelenthetem: megért minden áldozatot.”

Krízisszülőkként kezdtünk dolgozni, kisbabákat hoztunk ki a kórházból, majd a cél az volt, hogy „hazagondozzuk” a gyermekeket, hogy idővel a vér szerinti szülő alkalmassá váljon a gyermek visszafogadására, ha esetleg nem így történik, akkor örökbe adásra kerül a sor, tehát szerető családot keresünk a kisbabának.

Úgy gondolom, hogy egy anyai szív hatalmas, akár a világ összes gyermekének jutna belőle egy szelet, ahogyan az én szívemből is jut minden apró emberke számára. Első vér szerinti gyermekemet tizenkilenc éves koromban szültem, felborította akkor az egész életemet, de mégis le tudtam érettségizni kisbaba mellett, és azóta három diplomát is szereztem – kezdte Éva.

Különleges kapcsolat

A család Debrecen város szélén él, talán birtoknak is lehetne nevezni otthonukat, ahol a gyermekek szerető kuckóra lelhetnek. A természet ölelése megadja számukra azt a nyugalmat, amelyről sokan csak álmodhatnak. Éva nem titkolja, a hivatásuk eleinte kissé felborította az életüket, gyermekeik nehezen alkalmazkodtak a helyzethez, de férjével mindig is azt akarták sugallni, hogy a szeretetnél és a gondoskodásnál nincs fontosabb. – Világéletemben imádtam a gyerekeket, mindig is éreztem, hogy különleges a kapcsolatom velük. Nem tudom elviselni, ha szomorú a tekintetük, tudom, nem én vagyok az év anyukája, nagyon sok hibám van, de szívvel-lélekkel azon vagyok, hogy számukra egy boldog családi légkört teremtsek.

Eddig nyolc gyermeket gondoztunk, pár naposan, hetesen kerültek hozzánk, jelenleg két nevelt gyermekünk van, akiket elsődlegesen nem nevelni, hanem szeretni akarunk. Csak egy anya tudja, milyen érzés, amikor elveszíti a gyermekét. Amikor vissza kell adnunk a vér szerinti vagy esetleg az örökbefogadó szülőknek, akkor mindig magukkal ragadnak egy darabot a szívemből, de tudom, hogy mindent értük tettünk – tette hozzá.

Nyári gyermektábor

Éva szerint a világ legnehezebb feladata édesanyának lenni, de közben a legcsodálatosabb is. A nap 24 órájában talpon vannak, sokszor nincs szünet, ebédidő, az alvás se elég pihentető, de a legnagyobb fizetés az édesanyáké: a gyermeki tiszta szeretet. – Akinek több gyermeke van, az tudja, hogy nagyon nehéz sokszor igazságot tenni a gyerkőcök között, az egyensúly megtalálása nem egyszerű. Nálunk is sokszor vannak nézeteltérések, de legbelül tudják a gyermekeink, hogy mindent értük teszünk. Nem véletlenül költöztünk kertes házba, amely hatalmas udvarral, parkkal, valamint állatvilággal rendelkezik. A gyerkőcök imádnak a szabadban lenni, állatokkal barátkozni, vannak nálunk tyúkok, nyulak, mangalicák, kecskék és még lovak is, amelyek lassan lehetővé teszik, hogy egy nyári gyermektáborral fogadjuk a játszani vágyó csöppségeket – hangsúlyozta.

Biztonság

Amikor feltettem Évának azt a kérdést, hogy miért jó anyának lenni, egy nagyot sóhajtott. Úgy véli, azt az érzést, amit egy gyermek tud nyújtani, senki és semmi nem tudja kárpótolni. Részére a legnagyobb ajándék, amikor a gyermek tovább tudja azokat az értékeket vinni, amiket a családban tanult. – Számomra az anyaság azt jelenti, hogy feltétel nélkül szeretek és szeretnek. Elfogadok és elfogadnak. Szükség van rám, és nekem is szükségem van a gyermekeimre. Tartozom valakihez és hozzám is tartoznak. Gondoskodom, biztonságot és állandóságot nyújtok, igyekszem mindig jelen lenni, tanítani, nevelni, megmutatni a világot, segíteni felkészülni az életre. Folyamatosan tanítok és tanulok. Vitatkozunk, küzdünk egymással, a mindennapokkal, de tudunk bocsánatot kérni és közben fejlődünk. Fárasztó, küzdelmes, csodálatos utazás: ez az anyaság – fűzte hozzá.

Valódi energiatöltet

Éva férje is hasonlóan vélekedik az élet értelmeiről, mint a felesége. Azonban ő kitért a nevelésre is, amit meglepően a másik oldalról elemzett.

– Akik nem foglalkoznak gyerekekkel, nem töltenek el velük több időt, azok nem tudhatják, hogy mennyit lehet tőlük tanulni. Meglepő, de egy gyermek szociális szempontból is sok mindenre rá tud világítani, fel tudja nyitni a felnőttek szemét. Ha bármilyen konfliktus van itthon, akkor a gyermek azonnal közbelép, majd oda áll ahhoz a félhez, akit szerinte meg kell védeni, ezáltal nagyon sokat elsajátítunk tőle érzelmi és szociális síkon is. Arról már nem is beszélve, hogy a világ legnagyobb „töltőállomásai”, egy ölelésük, egy kedves szavuk óriási energiatöltet – mondta Antal Ernő.

Könnyek közt

Az anyák napja Éváéknál kicsit más érzelmi töltettel bír, mint a „normál” családokban, hiszen a legtöbb gyereknek akiket befogadnak van saját vér szerinti anyukája, akik azonban sajnos nincsenek jelen a gyerekek életében. – Rám vár a feladat, hogy valahogy pótolni tudjam az űrt, úgy hogy közben a sajt vér szerinti gyerekeim lelkére is vigyázzak. Nem könnyű a „második sorból” szeretni, anyaként.

De nevelőanyaként ezt vállaltam és hittem, valamint a mai napig hiszek abban, hogy a szeretet nem lesz kevesebb attól, ha többfelé osztják, hiszen több is jön vissza és ezzel mindenki csak nyer.”

A kertünkben sok virág van, a gyerekek tudnak szedni, a nagyobbaktól csokit vagy saját készítésű ajándékot kapok, aznap próbálnak figyelmesebbek lenni, és apró kis meglepetésekkel szebbé tenni a napot. Kapok az ágyba reggelit, sok puszit, ölelést és egy kicsit több figyelmet. Persze a könnyek nem maradnak el, a nevelt gyerekeknek ez sokkal nehezebb, mint nekem, hiszen ők valahol ilyenkor a saját anyukájukat is siratják – mondta.

- Nagy Emese -