Ez egy a megvalósultak közt

Debrecen - A Csokonai Színház dicsőséges korszaka nagy csillagának mindig akad dédelgetett álma.

Derűsen szemlélem a világot, a sok között azt hiszem ez a legnagyobb ok – felelte Kállay Bori kedden újságírói kérdésre: hogyan tud ennyiféle szerepben tündökölni, s ötven színpadon töltött év után változatlanul energikusan, szenvedéllyel játszani. – Egyrészt a szüleim öröksége, hogy ilyen vagyok, amilyen, ezen túl a harminc év intenzív szubrettkedés, táncolás, a négy évi versenyszerű tornászkodás jó alapot adott, vigyázok magamra, odafigyelek, mit eszem, iszom, csodálatos magánéleti háttérre támaszkodhatok, akikkel boldogan élek, vannak barátaim és a rosszat a hátam mögé dobom. Annyi baj van körülöttünk, ami begyűrűzik az életünkbe. Ezek megérintenek, de – mivel szeretem megoldani a dolgokat, s vannak, amiket nem tudok – elengedem magamtól – mondta a pályája jubileumát ünneplő estet beharangozó tájékoztatón a Csokonai Színházban. Hozzátette: „Imádom a hivatásom. Mindig vannak céljaim.” Néhány évvel ezelőtt például az, hogy a deszkákon töltött sikeres karrier minden részéből megmutasson valamit egy nagyszabású esten a közönségnek. Nagy vállalás volt ez, egyrészt mert számos műfajjal – próza, vers, sanzon, opera, operett, musical – nyűgözi majd le az érdeklőket az est háziasszonyaként is helytálló művésznő, másrészt, mert a meghívott pályatársai, illetve a Budapesti Operettszínház balettkara, zenekara és főzeneigazgatója, Makláry László időrendjét összeegyeztetni komoly feladat.

Imádom a hivatásom. Mindig vannak céljaim.

Kállay Bori

Kállay Bori terve tavaly decemberben valósult meg. A Dédelgetett álmaim című est premierje a Pesti Vigadóban volt. A művésznő mosolyából, s szeme felcsillanásából kiviláglott: hatalmas sikerrel. Szavaiból azonban – szerénysége okán – nem ez tűnt ki, sőt mint mondta, úgy hitte nem lesz lehetősége még egyszer ilyen formában, kompromisszumok nélkül előadni ezt a műsort. Amikor a Gag Management Produkciós Iroda megkereste, hogy elhoznák azt Debrecenbe, még mindig voltak kételyei: „Emlékeznek még itt rám, a velem színpadra lépőkre, s lesz erre igény?”

„Debrecen nem felejt, különösen a jót nem felejti el” – erősítette meg Ráckevei Anna annak a színháznak az igazgatója, amelyben Kállay Bori csaknem húsz éven át játszott. A Csokonai Nemzeti Színházba az akkor még szomszédos Csokonai Gimnáziumból gyakran átlógott, és besurrant a balmazújvárosi származású színésznő. Aztán „a teátrum egy dicsőséges korszakának nagy csillaga lett” – ahogyan a színigazgató fogalmazott. – Szívem csücske ez az épület, ez a város, itt éltem, tanultam – bár tanulom ma is – ezt a szakmát, itt lettem színésznő, ide kötnek nagy szerelmeim és leggyönyörűbb szerepeim, ide kanyarodok vissza, ha valamiből merítenem kell – osztotta meg a 68 éves színésznő emlékeit.

Dr. Vadász Dániel producer hangsúlyozta: az előadóművészet kegyetlen szakma, nem múzeumi „műfaj”. A függönyfelengedést követő pillanatok számítanak, Kállay Bori pedig lenyűgöző. Ez nem egy olyan jubileumi koncert lesz, amiről eszünkbe juthat, hogy milyen jó volt egykor, hanem olyan, amelyen egy fantasztikus művész ma érvényes teljesítménnyel kápráztat el minket. Zeneileg, táncban, hangban, koncentrációban hihetetlen színvonalat, profizmust, alázatot nyújt.

HBN–HABE

Beugrósként bizonyított

Kállay Bori elmondta, nem volt mindig dicsőséges a pályája, de jól, békében élt vele, mert amit nem kapott meg, azt megszerezte. „A szerepek különösen az énekesek – korhoz kötöttek, ezért még időben jeleztem a vezetőségnek, hogy kipróbálnám magam prózai színészként is. Ám ők nem hitték, hogy képes lennék rá, és a közönség sem ezt várta tőlem. A mindig vidám, daloló, táncoló művésznek szoktak meg. A nem rám osztott szerepek próbáira állandóan bejártam. Elkértem a súgótól a szövegkönyvet, meghúzódtam a nézőtéren és megtanultam a karaktert, majd a titkárságon finoman jeleztem, hogy ha ne adja Isten lebetegedne az adott színésznő vagy bármi közbejönne, rám számíthatnak. Rengeteg darabban bizonyíthattam így, aztán lassan saját jogon kezdtem kapni a vágyott szerepeket.”