2016.12.21. 11:53
Halászlé az értéktárban
<em>A Hungarikum Bizottság által meghatározott nemzeti értéktárba került a tiszai halászlé. Bár ez azt jelenti, hogy a hungarikummá nyilvánításról egyelőre lecsúszott nemzeti eledelünk, de legalább megmaradt a remény arra, hogy ez az egyedülálló, védendő érték (amely a magyar életérzés, identitás része) hamarosan mégis a hungarikumok sorába emelkedhet.</em> Petneházi Attila írása.
A Hungarikum Bizottság által meghatározott nemzeti értéktárba került a tiszai halászlé. Bár ez azt jelenti, hogy a hungarikummá nyilvánításról egyelőre lecsúszott nemzeti eledelünk, de legalább megmaradt a remény arra, hogy ez az egyedülálló, védendő érték (amely a magyar életérzés, identitás része) hamarosan mégis a hungarikumok sorába emelkedhet. Petneházi Attila írása.
Ehhez újabb lökést adhat az a kormányzati akarat, mely a fejenkénti éves halfogyasztás növelését célozza. A hazai fogyasztás húsz százalékkal emelkedett az ezredforduló óta, de fejenként még mindig csak 4,5 kiló halat eszünk meg évente. Innen szép a nyerés – tartja a mondás, de úgy nem fog menni, ha a termelők megelégednek azzal az évszázados tradícióval, hogy a frissen fogott halat tóparti áron, élve adják tovább. Miként a gabonaféléket is „bőrbe kötve” célszerűbb eladni, mint a „kombájn alól”, úgy a halnak se árt némi hozzáadott érték, amitől csinosabb összeg szerepelhet az árcéduláján. Meggyőződésem, hogy sok háziasszony inkább megfizeti a többe kerülő félkész- vagy készterméket a boltban, mint hogy a tizedik emeleti panel kádjában úsztassa a szentestére szánt vacsorát.
