A brit rémálomból a fordítói karrierig - Egy Londonban élő nádudvari nő története

Debrecen - A nádudvari nő egy hónap után talált állást magának, ahonnan két óra múlva kirúgták. A neheze pedig ezután következett.Ági, nincs kedved Londonba menni? – kérdezték a diplomaosztót követően csoporttársai a nádudvari lányt, aki igent mondott a külföldi életre, amely eleinte katasztrófába torkollott. – Angol-kommunikáció szakos papírral, de állás nélkül jöttem ki a főiskoláról 2005-ben, ezért döntöttem negyedmagammal a költözés mellett, amitől még az akkori, londoni metrón történt terrortámadás sem tántorított el. Az indulás előtt egy magyar fiatalember segítségét kértem az interneten, ő szervezte a szállásunkat, viszont tartottam attól, mégsem vár ránk senki. Nem így történt, de egyáltalán nem azt kaptuk, amire számítottunk. A házat, ahova vittek minket, inkább tömegszállásnak nevezném, hiszen egy helyre 12-13 embert is bezsúfoltak. Ezt látva nemet mondtunk és kiderült, lehetőség van egy másik lakásba költözni, de ez még rosszabb volt, mint az előző. A fürdőszobában hiányzott a vécécsésze, a hálóban pedig az ágy, egy szőnyegen kellett volna aludjunk. Végül egy diákszállón kötöttünk ki – idézi fel Szaniszló Ági a kezdeti nehézségeket, amelyek tovább fokozódtak.

Egyedül maradt

Ahogy meséli, első állását egy hónap után találta meg, ez idő alatt a tartalékaiból, abból a pénzből élt, amit éveken át, itthon gyűjtögetett össze. Csakhogy két órát követően ismét munkanélkülivé vált. – Mindenki azt hiszi, hogy takarítani nulla nyelvtudással is lehet, de gondoljunk bele, hogy itthon zéró magyar tudással mennyire boldogulnánk? Semennyire. Az uniformis, amit hordani kellett izzadság szagú és koszos volt és egy olyan orosz nővel osztottak be, aki egy szót sem beszélt angolul. A szerződésben az állt, hogy az órabérünk 4,5 font, ezzel szemben ebédidőben, a konyhában szembesültünk azzal, hogy a fizetést nem órában, hanem szobában mérik. Azaz az előbb említett összeget akarták kifizetni, csak éppen nem óránként, hanem egy szoba tisztításáért. Ugyanakkor a munka elvégzése után leellenőrzik azokat és akadt, aki négy órát is eltöltött egy takarításával. Amikor ezt megreklamáltunk, egyszerűen kirúgtak minket – emlékezik vissza. Ezt követően különböző rendezvényeken felszolgálóként dolgozott, de ez nem jelentett fix bevételt. Másfél hónap elteltével a többiek csalódottan hazajöttek, ő viszont maradt. Azért, mert nem akarta elhinni, hogy ennyi lenne.

 Munkanélkülieket tanított

– A titkos vágyam az volt, hogy a végzettségemnek megfelelő munkát vállaljak és tanár lehessek, de hiába honosítottam a diplomámat, az kevésnek bizonyult. Egy kávézóban kezdtem el dolgozni, ahol az angolok elég elutasítóan bántak velem, amikor a nyelvjárásomból rájöttek, hogy Kelet-Európából érkeztem. Öt hónap után a munka mellett heteken keresztül tanfolyamra jártam. Reggelente az órákon tanultam, utána pedig késő estig a kávézóban dolgoztam, alig éltem. Majd lehetőséget kaptam arra, hogy külföldieket tanítsak angolul, ezért otthagytam a kávézót és három hónapra Londont is.

Fotó: magánarchívum

Miután visszatértem, egy olyan cégnél kaptam állást, ahol munkanélkülieket kellett segítenem abban, hogy munkát találjanak. 23 évesen 50 éves angolokat kellett arra tanítsak, hogyan írjanak önéletrajzot, de ők két hét után közölték velem, hogy feleslegesen strapálom magam, mert ők soha nem akarnak dolgozni – ecseteli Ági. Ezt a brit segélyezési rendszerrel magyarázza, ugyanis aki egy évet dolgozott, az utána élete végéig jogosult a támogatásra, amely akkora összeg, hogy kényelmesen megél belőle, ráadásul a juttatás mértéke a gyerekek számával növekszik. Ahogy meséli, innen hat hónap után egy fejvadász céghez távozott, öt éve pedig egy nemzetközi fordító cég középvezetője. Újra viszont ennyi idősen már soha nem kezdené így, ha előre tudja, mindez mekkora tortúrával jár.

– Boldogan hazajönnék, kipróbálni milyen itthon, akár holnap, ha ugyanazon a színvonalon tudnék élni, mint Angliában. Amikor 11 évvel ezelőtt kiköltöztem, akkor a frissdiplomások érkeztek, most viszont azt látom, hogy a kétségbeesett 50 év felettiek, akik mindent feladnak, amit Magyarországon felépítettek és az utolsó félretett forintjaikból vesznek repülőjegyet. De nyelvtudás nélkül nem lehet boldogulni, sokan pedig abban a tévedésben élnek, hogy majd itt megtanulnak angolul. Nem fognak. Ha magyarokkal dolgozol, velük élsz együtt és még a tévében is eléred a magyar nyelvű adásokat soha nem fogod elsajátítani a nyelvet – magyarázza Ági. Megjegyzi, véleménye szerint a kilátástalanság miatt a jövőben egyre több magyar hagyja itt az országot, a Brexit pedig egyáltalán nem fogja befolyásolni a kivándorlás mértékét. – A magyar média ijesztőbben írja le a helyzetet, mint a brit. Londonban egyre több tüntetés van az unióból kilépés ellen és úgy vélem, a falvakban élő brit hazafiak szavaztak a távozásra, Anglia pedig nem merné kirúgni azokat, akik ott élnek. Itt más a mentalitás, a törvénykezés, a referencia elv fontos. Ezek azok a dolgok, amiben a leginkább különbözik Magyarországtól és ma már én is igazi londoninak vallom magam ebben a hatalmas olvasztótégelyben – húzza alá.

Szaniszló Ági Keep Calm & Nyomás London címmel könyvet írt, melyben a Londonba készülő, vagy éppen ott élő magyaroknak ad gyakorlati tanácsokat, hogy könnyebben boldoguljanak a munka- és álláskeresés útvesztőiben illetve saját tapasztalattal is szolgál néhány sikertörténet mellett.

HBN