Halat vagy hálót?

Az éhes ember azt is megköszöni, ha halat adsz neki, de az igazi segítség mégiscsak az a számára, ha megtanítod halászni – ez az ősi bölcsesség idéződött fel bennem annak kapcsán, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet megpróbálta forintosítani, mennyi pénzből lenne felszámolható a hazai mélyszegénységet. Petneházi Attila írása.

Azt most talán hagyjuk, hogy gyanúsan alacsony összeget – nyomorult 3,5 milliárd forintot – jelölt meg az ENSZ szervezete a probléma megoldásaként, meggyőződésem ugyanis, hogy ez nem, vagy nem elsősorban pénz kérdése. Ott még nem tartunk… Gondoljunk bele! Mi történik akkor, ha egy nyomorban tengődő, hovatovább évtizedek óta munka nélkül lévő embernek minden áldott nap 850-870 forintot (miként azt a tanulmány szerzői kiszámolták) a zsebébe nyomunk? Mire elég ez a pénz? Az éhenhaláshoz ugye sok, a megélhetéshez viszont kevés. Rosszabb esetben legurul a torkán, az emberünk meg tovább azon a bizonyos lejtőn. A visszakapaszkodáshoz segíteni kell neki. Hogy az az otthoni miliő, amit ő szülőként a gyermekei számára megteremt, ne leamortizálja az iskola hatását, hanem felerősítse azt. Ehhez persze előbb a szülőt kell megtanítani halászni (de nem a zavarosban), hogy a gyerekeinek majdan legyen mire építeni. Önálló egzisztenciát, tisztes szakmát, családot, autót, lakást – emberhez méltó életet.

- Petneházi Attila -

Nem kéne a nyomort konzerválni

Aki úgy gondolja, hogy Magyarországon a mélyszegénység pusztán pénzosztogatással felszámolható lenne, az tévúton jár – állítja L. Ritók Nóra, a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásával és tehetséggondozásával foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Szerinte nem elég a krízishelyzetek kezelése, az alapvető élelmiszerekkel, gyógyszerekkel történő ellátás és a lakhatási körülmények javítása. A Napló által megkérdezett pedagógus és a milliárdos vállalkozó szerint sem lehet azonban pusztán pénz kérdése a mélyszegénység felszámolása.