Több mint hullámfürdő

Hajdúszoboszló - A szép, hosszú, egyenes főutcát ma újra Szilfákaljának nevezik, és ugyanolyan árnyas, mint egykor.

Húszezer embernek ez a lakóhelye. Közülük sokan évek óta nem jártak a fürdőben, nem adják ki a szobáikat fizető vendégeknek. Ha az orvostól kifelé jövet, a Szilfákalján jobbra fordulnak, és becsukják a szemüket, az öregebbek látni vélik a rég lebontott vasalóházat. A közelében volt egy reggelizőhely, ahol ropogós kiflit, igazi kakaót kaphattak. A mai „áruház” helyén még a hetvenes években is emberszabású kis üzletek sorakoztak: porcelánbolt, papír-írószer, trafik, rövid­áru, divatáru, zöldséges és a nagy ABC, szemben vas-műszaki, hentes, népművészeti, s így tovább.

A nagy munkahelyek – KNFV, Tigáz, téeszek, állami gazdaság, gépállomás, bútorgyár, ládagyár, varrodák – ezreknek nyújtottak biztos, örökösnek hitt állást.

A mozi, a kertmozi ikonikus hely volt, a művelődési házban a kor legjelentősebb alkotóinak rendeztek kiállításokat. A mozicsarnokban képkeretező, patyolat és a helyi újság szerkesztősége működött, az átjáróból a piacra lehetett jutni (korszerűsítve ma is ott található).

Szoboszló legalább akkorát – ha nem nagyobbat változott – mint a környező települések, de ma sem tévedne el, aki harminc-negyven éve járt ott. Frissíti és őrzi az „arcát” a város.

Mi jut eszébe ugyanakkor a fürdővendégnek? Az, hogy a gyógyvíznek sárgás-barnás színe és jellegzetes illata van, jó meleg, isteni érzés elmerülni benne. Nyáron pedig mindennél üdítőbb a hullámverés, bár már nem áll az ernyő alatt Nándi, az úszómester, hogy vezényelje az ovációt.

HBN–SZK