Nézőpont: ,,Regös” az út a múltba

Hogy a „régieknél” őstudás van nem kérdés. Megerősített Buka László festőművész, regös is. E tudás töredékének megszerzéséhez az nyilván nem járható út, hogy megtanulom és tartom a létező összes népszokást. Már amennyiben nem kívánok személyes élmény nyomán riportot írni a rendőrségi őrszobára vagy a pszichiátriára kerülőkkel történtekről. Horváth Borbála írása.Bizonyos, hogy minden jó szándékom ellenére rövid úton odajuttatnának szomszédaim, ha egy láncos bottal a padlót verve hangosan ébresztgetném gazdát, s vele a természetet regös dalokat kántálva. Arról nem beszélve, hogy ez kifejezetten a férfiak kiváltsága. Nem kell visszalépni, elfordulni a civilizációtól, hisz nem is tudunk – nyugtatott meg, de keresnünk kell a letett fonalat: talpalatnyi földet is művelni, állatot tartani. Mély egyetértéssel, szívből jövően bólogatok, miközben egy négyemeletes társasház egyik lakásának francia erkélyén lévő virágláda a teljes birtokom. Mikor is illeszteném az napirendembe az etetést, gyomlálást? – jut eszembe és sajnos, hallom gyakran azt is, hogy fillérekbe kerül már egy üveg befőtt.

A kifogással élők a túloldalon vannak – ezt már egy másik igen bölcs, lovakkal foglalkozó ismerősöm mondogatja. Igaza van. Nem sokunkról tudom elképzelni, hogy a rokonságban ne akadna évek óta parlagon heverő föld, szedés híján a seregélyek lakomájává váló gyümölcs. Azontúl, hogy kevés cselekedet agytisztítóbb a szabadban végzett fizikai munkánál és megnyugtatóbb látvány a befőttel, delikáttal, lekvárral teli kamránál. Ezen túlmenően elkerülhetjük az e-vel telt boltit, amely kifogyhatatlan témát nyújt az egészségügyi cikkeknek, mert tudjuk, nem az életünket tartósítja.

- Horváth Borbála -