Jegyzet: Vigasztaló

Luxusbal, luxusjobb, egyik után a másikhoz is volt-van szerencsénk, ez remek, mire megvénülünk, teljességgel hitelesek leszünk rendszertúlélésből, kormányok jöttek-mentek egymás után, míg mi maradtunk, hozzáteszem gyorsan: ez csupán a legszigorúbban optimista forgatókönyv. Alakulhat teljesen fordítva is: amikor a hatalom él túl nemzedékeket, nemhogy önmagát. Fábián György jegyzete.

Maradva mégis magunknál, átélhettük, mennyire szakadt el a dolgozó néptől az elvileg és hagyományosan a dolgozókat képviselni hivatott baloldal, és átélhetjük, mennyire szakad el a mai, a tíz év alatt egymillió új munkahelyet ígérő jobb.

És persze a legszebb az egészben – mert a politika erre is képessé tesz minket –: átélhetjük, mennyire szakadunk el mi saját magunktól.

Furcsa, hiszen mindeközben minden annyira önazonos, legalábbis valamivel, ami rég volt; biztonságot nyújtó és otthonos ismerősséggel köszönnek ránk dohos emlékek, folyik a dobozolás, hasít a munka az országnyi „ladagyárban”, és széjjelverjük az imperialista Nyugatot. Talán újabb izmus épül, és vele mi is épülünk, egyenesen. Ha máshogy nem, hát lefelé.

- Fábián György -