2014.12.04. 12:50
Jegyzet: Elöregszünk
<em>Akár örülni is lehetne annak, hogy több százezer fiatal külföldön dolgozik, tapasztalatot szerez, ne adj’ Isten, pénzt küld haza, hiszen szabad országból bárki mehet oda, ahol boldogul. Aztán, ha jól „kiboldogulta” magát és megszerezte a tapasztalatot, amiért kiment, majd hazajön, és tisztes középkorúként a társadalom minden tekintetben megbecsült tagja lehet.</em> Kovács Zsolt jegyzete.
Akár örülni is lehetne annak, hogy több százezer fiatal külföldön dolgozik, tapasztalatot szerez, ne adj’ Isten, pénzt küld haza, hiszen szabad országból bárki mehet oda, ahol boldogul. Aztán, ha jól „kiboldogulta” magát és megszerezte a tapasztalatot, amiért kiment, majd hazajön, és tisztes középkorúként a társadalom minden tekintetben megbecsült tagja lehet. Kovács Zsolt jegyzete.
De nem erről van szó! – szerintem. Innen szinte menekülnek a fiatalok, és azok a középkorúak, akiknek szakmájuk van, beszélnek nyelvet valamilyen szinten és nem buzog bennük valami olthatatlan „csak azért is Magyarország” érzés. Egyetemisták, középiskolások? El innen! – vélekednek sokan. Mondják, számukra jövőkép nélküli, élhetetlen az ország, mert nem, hogy normális fizetés, de munka sincs. És, ami új: szellemi és lelki karanténban érzik magukat. Ahol ugyan ki nem mondják, de sugallják, ki a magyar. Hazajönni? Jó sok ismerősöm van kint, közülük egy gondolkodik ezen. Mire? Miért? Fogalma sincs. „Majd elmúlik nála” – mondja a párja. Várom én is az elmúlást! Az „El ebből az országból!” fiatalos lendület elmúlását. Különben öregek országa leszünk, most efelé tartunk.
