Takács László kiállítása a Hajdúsági Expón

Hajdúböszörmény - Rendhagyó festőművészeti kiállításnak lehettünk tanúi a hétvégén megrendezett Expón, amely valójában egy másfajta kiállítás, országos gép- és termékbemutató, illetve Traktorhúzó Európa Kupa.

- Takács László annak idején, az 1970-es években a Faipari Vállalat igazgatójaként különböző tárgyi feltételek biztosításával rendszeresen segítette a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelep munkáját. Személyes emlékek alapján tudom mondani, hogy ez akkor sokat jelentett. El kell árulnunk, hogy Takács László mecénás is. Megtette, mert megtehette, hogy magángalériát nyitott, s 2008 óta itt saját festményein kívül bemutatja a kortárs festőművészek alkotásait, kézművesek munkáit is. A Galéria tevőlegesen járul hozzá a magyar képzőművészeti élet teljességéhez. A művészet, a festészet hovatovább elengedhetetlen lelki szükséglettévé vált, elmondása szerint egy-egy jól sikerült kép láttán nagy-nagy békesség, elégedettség, nyugalom tölti el.

Témái döntően a magyar valóság adja; az alföldi környezet, az alföldi emberek, a paraszti világ a maga múlandóságával, esetlenségével, de igaz emberségével, de tágabban a magyar tájak szépségei is, a szülőföld Kárpátalja, Munkács vára, Beregszász utcái, vagy az erdélyi Torockó és Székelyföld nehezen felejthető hangulata. A paraszti élet szépsége, nehézsége és szikársága egybecseng a múltba távozott világ siratásával. A Birkanyírás, a Gomolyakészítés a Hajdúböszörmény külső legelőin honos juhászat mindennapjaihoz tartozik, a Cséplés az aratás, a szemnyerés mítoszához, a Legeltetés, a Hazafelé c. képe a asszonyi munka megható szívósságához.

A táj is ennek a világnak szerves tartozéka, mint ahogyan a paraszti élettér is az adott település szerves része a maga templomaival, házaival, utcáival, tereivel. Nem véletlen, hogy a kiállításon városunk valamennyi templomával találkozhatunk, a két református templommal, a görög katolikussal, a római katolikussal. A templomok egy – egy városképen is meghatározó objektumként, tájékozódási pontként szerepelnek. Ide tartozik a zeleméri templomrom megjelenítése is, amely a hajdúböszörményi határ kiemelt tájékozódási pontja. Külön kiemelendő az évszakok szerepeltetése a képein. A télnek és az ősznek mintha kiemelt jelentőség lenne. Képei láttán az embernek akaratlanul is Petőfi Puszta, télen c. verse jut eszébe „Mint befagyott tenger, olyan a sík határ … „ (Zúzmarás Böszörmény, A tél magánya, Havas táj).

Az emberek mindig a munkavégzés kapcsán kerülnek vászonra, akkor is, ha éppen pihenek vagy étkeznek (Reggeli a kukoricásban, Bográcsozás).

Takács László képei zömmel vászon – olaj technikával készülnek, olykor farost alapon. Az olajfestés gazdag lehetőséget nyújt a legkülönbözőbb felületi minőségek ábrázolására is. Míg a tempera inkább a világos színtartományokban mutatja meg igazi szépségét, az olajnál a világos és mély tónusú színeket együtt alkalmazva a teret is többféleképpen ábrázolhatjuk. Azt kell tehát mondanunk, hogy Takács László mondanivalójához jól választotta meg festészeti technikáját is - méltatta dr. Nyakas Miklós történész, nyugalmazott múzeumigazgató, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep kuratóriumi Elnöke, Hajdúböszörmény Díszpolgára, aki a tárlatot megnyitotta.

HBN-BB.