Nézőpont: Közünk nincs az autónkhoz

Az ötvenes éveiben járó cégvezető befizette magát egy vezetéstechnikai tréningre, mert kíváncsi volt, hogy extrém útviszonyok között miként viselkedik a feneke alatt a vadonatúj 500-as Merci. Petneházi Attila jegyzete.

Vészfékezés szárazon, majd vízen, aztán két kerékkel szárazon, kettővel vízen, végül pedig jégen - idáig ment minden, mint a karikacsapás, a több tízmilliós luxusautóban németes precizitással tette a dolgát a technika. Aztán jött a rántópad. Az első olyan feladat, ami a kismillió elektronikai kütyü mellett már embert is kívánt. A sofőr csupán 25-tel(!) érkezett meg a fotocellához, amikor az elektronika hirtelen balra rántotta az autó hátsó futóművét, és a hatalmas Merci tizenkét piruett után valahol a műjeges pálya túlsó végében állt meg. A sofőr mérgesen pattant ki a volán mögül és vadul rugdosni kezdte az autója kerekeit. A szakoktató azonban megnyugtatta, hogy "a hiba az ő készülékében van".

Ez az eset is csak azt példázza, hogy nem feltétlenül kell bedrogozva vagy hulla részegen három-négy embert halálra gázolni ahhoz, hogy utána jöjjön a szörnyű felismerés: bizony, közünk nem volt a saját verdánkhoz. Aki csak teheti, még tél előtt fizessen be egy vezetéstechnikai tréningre, ahol ha mással nem, önmaga határaival biztosan szembesülni fog.

Kapcsolódó írás:

Életveszélyes a "feketejég"