Pünkösdi ajándékrózsák

Az első pünkösd gyülekezete különféle emberekből tevődött össze, ennek ellenére, szűkölködő nem volt közöttük, mert segítették egymást. A pünkösdi szeretetszolgálat bibliai gyökerei, mely szerint az Úr elrendelte népének a tízparancsolat megtartását: „Szeresd felebarátodat...”. Árpaaratáskor a tulajdonos nem takaríthatta be az egész terményét, hanem ott kellett hagynia a szegény embertársai számára.Az Úr elrendelte az Elengedés évét, ami az akkori kor szociális intézkedéseit jelentette. Ezzel a Teremtő elejét vette annak, hogy népének nagy része koldusbotra jusson, a dúsgazdagok pedig kizsákmányolják az éhbéren élőket. Az Elengedés évében a rabszolgasorsba süllyedt embertársát fel kellett szabadítani (a „modern rabszolgaság” más formában, de korunkban is jelen van). Akkoriban abban az évben minden emberek között felmerülő adósságot el kellett törölni véglegesen. A ház visszakerült eredeti tulajdonosához, ami teljességgel ellentétes a napjaink kilakoltatási rendelkezésével. A szegény kölcsönkérőtől az adományozó nem követelhetett magas kamatot, azaz uzsorakamatot.

Jézus említette, hogy bár övé a világ és annak mindene, de szomorúan mondotta, hogy „a madaraknak van fészkük”, azaz otthonuk, de neki nincs hová fejét lehajtania; végül is Péter fogadta be őt vályogkunyhójába ideiglenesen. A földet is teremtő Krisztust hajléktalan sorsra juttatta a saját népének gonoszsága, ezért tudja megérteni a ma élő hajléktalanok és az árvák kilátástalan helyzetét, akiket emberszámba sem vesznek egyesek. Az Úr Jézusnak még a keresztfán is volt arra ideje, hogy gondoskodjon anyjáról, és a jómódú János apostolra bízza. Krisztus temetése a szegényeknek kijáró temetés volt, ma önkormányzati „szolgáltatásnak” hívják, egyik gazdag követője a saját sírjába helyeztette el Jézus holttestét az Úr feltámadása előtt három nappal.

A Messiás mennybemenetele után, pünkösdkor a sokféle szociális helyzetű embereket elválasztó „falakat” eltávolította azáltal, hogy a szívükbe beköltözött és így válogatás nélkül osztották szét javaikat követői, mindenkinek adtak, amire szüksége volt. Isten is adta az üdvözítőt e világnak, hogy aki bízik Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Pünkösdi ünneplésünkhöz hozzátartozik a szegényekhez való odafordulás is. Adományainkkal letörölhetjük a könnycseppet a rászorulók szeméről, mert „aki tudna jót cselekedni és nem teszi, bűne az annak”.

Jászai Gyula nagysándor-telepi református lelkész