2008.09.11. 11:27
Na lássuk, jövőre miből élünk?
<p>Szerintem mindenki ismer a munkahelyén legalább két olyan embert, aki elégedett a fizetésével; a főnök a beosztottéval, és a beosztott a főnökével. <STRONG>Petneházi Attila jegyzete.</STRONG></p>
Mielőtt még a kedves olvasó arra gondolna, hogy minő ízléstelenség a zsurnaliszta részéről ezt a komoly témát egy idétlen viccel elütni, szeretném mondani, hogy ez nem vicc.
Kutatások bizonyítják, hogy minél hosszabb időt töltünk el a munkahelyünkön, annál elégedetlenebbek vagyunk a fizetésünkkel. Pályakezdőként (vagy új belépőként) mindenkit sodor a kezdeti lendület, sőt, még egy év elteltével se nagyon hőzöngünk a havi fix miatt, ám az évek múlásával rohamosan csökken az elégedettségünk.
A javadalmazási trendek és gyakorlatok című tanulmányból kiderül, hogy egy cégnél a már öt-tíz éve dolgozók vélik úgy legkevésbé, hogy a teljesítményük közvetlen hatással van a fizetésükre, ráadásul nem gondolják azt, hogy ha jobban dolgoznának, többet is keresnének.
Mint ahogy azt sem hiszik, hogy a fizetésükben megjelenik a rájuk bízott felelősség. Ez pedig baj, hiszen akkor hol a motiváció, mi az, amiért érdemes hajtani...
Homlokegyenest ellenkező eredményt kaptak a kutatók, amikor a javadalmazással kapcsolatos elégedettséget az életkor szerint vizsgálták.
Kiderült, hogy az egyes életkori csoportok vélekedése között nem mutatkozik jelentős eltérés, ha a fizetésük teljesítmény-arányosságáról van szó.
Magyarán: a többség életkortól függetlenül meg van győződve arról, hogy a fizetése köszönő viszonyban sincs azzal a tengernyi munkával, amit a nyakába raknak.
E-mail:[email protected]