Egyelőre nem a sportról szól az olimpia

Szörnyű, ami Tibetben zajlik, de a demonstrálók tényleg úgy gondolják, tüntetéseiktől fog meghátrálni egy több évtizede virágzó diktatúra? Nem valószínű, viszont a gyakran összetűzésekbe torkolló megmozdulások máris árnyékot vetnek a nagy játékra.
Nem igazán értem a bölcs államférfiakat sem, akik naponta osztják meg velünk töprengésüket, hogy most akkor ott üljenek-e a megnyitón vagy ne? Tiltakoztak, amikor a NOB döntött? Eddig nem tudták, hogy valami nincs rendben a távoli országban? Vagy az emberi jogok sárba tiprásának a kínai rezsim által gyakorolt hétköznapi formái (politikai okokból történő bebörtönzések, kézivezérlés, az internet korlátozása, stb.) még belefér?
Talán inkább a NOB-székház előtt kellene tüntetni. Amikor a derék szervezet tagjai Pekingnek ítélték a rendezési jogot, szintén tisztában voltak azzal, mi folyik arrafele. Valószínűleg a kínaiak tettek ígéretet a legszebb, legnagyobb, legcsicsásabb rendezvényre, s biztosra lehetett venni, teljesíteni is fogják vállalásukat – kerül amibe kerül. Ha a finnyás nyugat demonstrálni akarja, hogy szívén viseli a szabadságjogokat, kitűnő alkalom lett volna Peking pályázatának elutasítása.
Jó lenne, ha a megnyitóhoz érkezve az olimpia már csak a nemes küzdelemről szólna. A sportolók keményen megdolgoztak a részvételért és ott is nyilván tudásuk legjavát fogják nyújtani. Félő, ha sok év múlva boldogan mutatják Pekingben megszerzett érmeiket, a válasz csak ennyi lesz: – Ja, igen, az az olimpia volt, amikor annyit tüntettek...