Rengeteg kisdiákot tanított a debreceni kilencvenéves Irénke néni

Kiváló egészségnek örvend Szerviczky Istvánné Irénke néni, aki január 18-án töltötte be a kilencvenedik életévét, ám ő maga is úgy gondolja – ahogyan érzi magát –, egy évtizedet minimum letagadhatna. Ebből a jeles alkalomból köszöntötte őt január 26-án, pénteken reggel debreceni otthonában Papp Viktor önkormányzati képviselő és Madarász-Nagy Nikolett, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársa. Ottjártunkkor az ünnepelt megosztotta a Haonnal, Nyírcsászáriban született, ott végezte el a négy elemit, majd – a háború után – Nyírbátorban járta ki a nyolc osztályt. Később a nyíregyházi gimnáziumban tanult, majd az Egri Tanárképző Főiskolára ment, ahol magyar nyelv és irodalom szakos tanári képesítést szerzett. 

– hangsúlyozta Irénke néni, akinek férje szintén hasonló területen mozgott, fizika szakos tanár volt.

Kinevezték könyvtárvezetőnek

Az ünnepelt hatvanhat évvel ezelőtt, 1960-ban kötötte össze életét férjével, Szerviczky Istvánnal, akivel három gyermekük, két fiuk és egy lányuk született. Sajnos a sokak által jól ismert és tisztelt fizika szakos tanár 2005-ben elhunyt, így már csak Irénke néni élvezheti három gyermeke, hat unokája és öt dédunokája szeretetét. – Az egészségemre semmi panaszom nem lehet, jól érzem magam, viszont egy bánatom van, hogy a szemem miatt már nem tudok olvasni, az utolsó olvasmányom egy Szabó Magda mű volt, Az ajtó című regényét még volt szerencsém kiolvasni – mondta. Hozzátette, 38 éven át tanított hetedikeseket és nyolcadikosokat. Délelőtt órát tartott, délután pedig az intézmény könyvtárában talált otthonra, ugyanis kinevezték könyvtárvezetőnek. 

– tette hozzá.

Soha nem dohányzott, és nem ivott alkoholt

Megjegyezte, miután nyugdíjas lett, azután költöztek Debrecenbe. „Vágytunk ide, amit soha nem bántunk meg. A szeretteim rendszerint látogatnak, sokat lehetek velük, ők jelentik számomra a legbecsesebb ajándékot. Mindig is szerettem főzni, és sokat sütöttem is. A mai napig oda állok a tűzhely mellé, igaz, már csak hétvégente, de akkor több adagot elkészítek magamnak. Soha nem unatkozom, kimegyek sepregetni, mindig találok magamnak elfoglaltságot. Nem szeretem a tétlenkedést, talán azért is tartom így magam, mert nem voltam fiatalon sem az a láblógatós fajta. 

– fűzte hozzá. Leszögezte, a hosszú élet alapja a jó genetika, illetve az, hogyan élünk. Ő soha nem dohányzott, nem ivott alkoholt, és mindig aktívan élt, szerinte ez így együtt hozzásegíthet minket – ahogyan őt is – a boldog, tartalmas és hosszú élethez.