Egykor Hajdúsámson jól menő üzlete volt – kétszáz év történeteit őrzi egy parasztház

Ifjabb Csire Imre és felesége, az ingatlan jelenlegi tulajdonosai az idei helyi Virágos Udvar, Rendezett Ház programra először neveztek, és azonnal második helyezést értek el a Hagyományos kategóriában az eredeti, autentikus udvarukkal. Lapunk érdeklődését azonnal felkeltette a nem mindennapi házacska. Imre szavai nyomán az is kiderült: kedves családi történeteket rejt, legfőképp a sajátját.

A múltbeli idős emberek elmondása alapján a kis ház az 1800-as évek első harmadában épült, így több mint 200 esztendős. Földműves, napszámból élő család saját, kétkezi munkájával épített vályogház, alacsony bejáratú ajtóval, kicsi ablakokkal, nádfedeles tetőzettel. Az 1920-as években egy zsidó, kereskedéssel foglalkozó család vásárolta meg az építményt, és szatócs-üzlethelyiséget nyitott. Ekkor még petróleumlámpával világítottak, melynek a mennyezetbe csavarozott rögzítőrésze a mai napig megvan. Az akkori falu jól menő üzlete volt, kedves eladókkal, vásárlókkal. Sok ember megfordult ott a mindennapokban, az udvart gyönyörű petúniák, napimádók és sok más virágok díszítették. Az 1940-es években a családot deportálták, soha többé nem térhettek vissza hajlékukba.

Ügyvédi kirendeltséget működtettek benne

Az 1950-es évek második felében egy akkor még Debrecenben élő járásbíró-ügyvéd, dr. Szilágyi Dezső és felesége vásárolta meg az ingatlant. Modernizálták ablakcserékkel, hajópadlóval, mozaik járólappal, villanyosították, mindenhol cserépkályhával fűtöttek, és új kerítést építettek. Az ügyvéd 1961-ben váratlanul elhunyt, így felesége, a német származású Hella özvegy lett, de a debreceni I. számú ügyvédi munkaközösség támogatta őt, az 1970-es évek végéig ügyvédi kirendeltséget működtethetett ezen a helyen. A csaknem két évtized alatt több száz, sőt ezer ember is megfordult ott hivatalos, ügyes-bajos dolgát intézni. A tulajdonos hölgy rózsákkal, rózsafákkal ültette be a kertjét, melyet akkoriban a faluban „A rózsák kertjének” neveztek el.  

– Fiaként szeretett Hella néni, soha nem éreztette, hogy nem a saját gyermeke vagyok – kezdte felidézni családja történetét meghatódva ifj. Csire Imre, akit 12 éves korától a szárnyai alá vett az özvegy. 

– emlékezett vissza.

Imrét az özvegy nemcsak a szeretetével, törődésével, hanem tudásával is segítette, hiszen tanult nő volt, perfektül beszélt németül és angolul. – Ennek a kapcsolatnak én voltam a legnagyobb nyertese. Gyakran jártunk be Debrecenbe moziba, színházba, cirkuszba, az Aranybikában fagylaltkelyhet ettünk. Neki köszönhetem, hogy tanult ember lettem. Pallagra kerültem a Balásházy János Mezőgazdasági Szakközépiskolába, kertész szakra. Már gyermekkoromban nagyon szerettem a földet. Vetőmagokat vetettem el, figyeltem, mi lesz belőle, hogyan növekszik, mi lesz a termése. 14 éves koromtól 63 éves koromig a tanulás útján megszerzett szakmám lett a hobbim, a hivatásom – fogalmazta meg.

A szakmát egy életre választotta

Az élet, a sors ezután úgy hozta, hogy Imre, ahogyan elvégezte 1979 júniusában a szakközépiskolát, szinte azonnal, már július 2-án állást kapott a Debreceni Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszék bemutatókertjében. – Ennek kedves története van. A gyümölcstermesztés-tanárnőmmel nem igazán volt jó a kapcsolatunk, és meglepetésemre ő adta a kezembe azt a meghívólevelet, melyben az állt, hogy várnak az egyetemre dolgozni. Ritka az olyan személy a mai világban, aki egyetlen munkahelyet tudhat maga mögött. Imre ezen emberek közé tartozik.

Ezután Pallagra került, ugyanúgy az egyetem beosztottjaként, ahová volt kollégája felkérte a telepvezető-helyettesi posztra. Itt a gyakorlati oktatásban vett részt, tapasztalatát teljesen önállóan átadhatta a hallgatóknak. – Igazából életem folyamán itt tudtam kibontakozni teljesen, emberileg és szakmailag adva volt a lehetőség. Példaként tekintettem néhai professzor dr. Gonda Istvánra, Lisku Gábor telepvezetőre, dr. Rakonczás Nándor és dr. Csihon Ádám egyetemi adjunktusokra – mondta.

Megtudtuk továbbá, hogy tanár is szeretett volna lenni, de kárpótolta az élet, hiszen növendékekkel is foglalkozott. – Egy gyönyörű mondat végigkíséri az életemet, amit egy másodéves hallgató mondott nekem: Imre bácsi, a magáé az egész katedra, átadhatja a tudását! – míg élek, nem felejtem el. – Csaknem ezer hallgatónak adhattam át. A melegszívű kertész 16-17 éves korától verseket is ír, melyek vallásos, természeti témájúak, illetve visszaemlékezések. 

Mindemellett presbiteri tisztséget is vállalt 2006-tól 2017. december 31-ig. – Istennel való kapcsolatom a harang megszólalásának hangjával jött el hozzám. Mikor megszólalt vasárnap, azt éreztem, nem a gereblyét, nem a kapát kell fognom, hanem a templomban a helyem.

A kertész idén februártól előnyugdíját tölti, felesége már ápolásra szorul. Vele az 1980-as években ismerkedtek meg, és több mint két évtizedes párkapcsolat után, 2011 augusztusában kimondták a boldogító igent. Életük folyamán két gyermeket neveltek fel, és már négy unoka boldog nagyszülei. Judit a férjét mindenben segítette. 

Így éli mindennapjait ifj. Csire Imre, akit édesapja és Hella néni végtelenül szeretett, támogatott, és így azzal foglalkozhatott eddigi életében, amit teljes szívéből szeretett. – Kevés ember mondhatja el azt, hogy egész életében, munkásságában, fiatal korától kezdve azt csinálta és csinálhatta szeretettel a mindennapokban, amit szeret.  

Ezeket a szép gondolatokat, életutakat őrzi a régi kis parasztház, melynek folyamatos gondozása, ápolása hűen tükrözi a régi kor varázsát.