Ahány nap, annyi kaland a kilencgyermekes debreceni Jakab család otthonában

Az új tanév első hétvégéjén látogattunk el a debreceni Jakab család kertvárosi otthonába. Eddigi tapasztalataink szerint a családoknál ez a hosszú nyújtózások és a lassú ágyban kávézások napszaka, a Poszáta utca tizenegy tagú közössége azonban mosolyogva, kipihenten, ahogy mondani szokták, díszben-vigyázban fogadja portálunkat. Már a kapubeállótóból hallani, hogy itt bizony vagy óvoda működik, vagy sokgyermekes család él, majd a gyerekzsivaj csalogatóan jelzi, merre kell mennünk. A családi ház bejáratánál – első meglepetésünkre – a kimondottan kipihentnek és energikusnak tűnő édesanya, Timi köszönt minket. Az előszobában megszámolhatatlan mennyiségű cipő az egészen aprócskától a felnőtt méretekig, tizenegy őszi kabát, az egyik mögött bújik meg félszeg köszöntéssel a hétéves Joel. A takaros családi fészek nappalijában a többiek, Joel nyolc testvére és a családfő, Péter kínál hellyel bennünket.

Timi számol, igaz, ezúttal csak a fotózás miatt ellenőrzi, hogy megvan-e a teljes létszám, de ekkora családban – mint mondja – nem is mindig tűnik fel, ha hiányzik valaki.

A legnagyobb közülük, Manassé – itt folytatódik a csodaszép bibliai nevek listája – 18 éves lesz decemberben. Keresztény szellemiségű gimnáziumba jár, mellette diákmunkát végez és a jogosítványa megszerzésén fáradozik. A fiú mostanában a legkisebb testvérével, az alig egyéves Ráhellel foglalkozik legtöbbet, mint később megtudjuk, a „nagyok vigyáznak a kicsikre” jól bevált nagycsaládos praxis, és bizonyos értelemben szülői túlélés egyik záloga is a Poszáta utcában.

Ébredéstől lefekvésig

A tizenkét éves Nátánael ébred legkorábban, idő kell, hogy kertvárosi otthonukból a Kossuth-gimnáziumba érjen, ahol a napokban kezdte meg hatosztályos tanulmányait. 

Nátánael egyébként az iskola mellett a  Mathias Corvinus Collegium tehetségprogramjában is részt vesz, ahogy egyik nővére, a szépséges Lídia. Itt nem áll meg a különórák sora, Lídia és húga, Johanna zenélni tanul, emellett Rodéval hármasban modern táncot tanulnak, és nemrég kimagasló teljesítménnyel zártak az országos anyanyelvi versenyen. – Ösztönzés és motiváció kell, hogy ne adják fel – magyarázza Timi, aki szerint lehetőségből bőven van Debrecenben, de olyan elfoglaltság, ami értelmes is, és amit a családi kassza vagy a logisztika végessége megenged, már jóval kevesebb. 

– Ekkor már viszonylag szabadabban mozgunk, mint a reggeli becsengetéshez igazított, feszített tempó után – magyarázza a testnevelőtanár Péter, aki a Jakab család további tíz tagjához hasonlóan hihetetlen nyugalmat és jó kedélyt sugall. Dacára a tornatanárok szigorúságát hirdető sztereotípiának inkább Timi a szigorúbb a házirendben, míg az apa elsősorban a hálás „jó zsaru” szerepében gyakran játszótársként van jelen a hétköznapok szabad óráiban. Bibliai alapelvek, keresztény értékrend szerint élnek, Péter szerint fontos összetartóerő ez mindannyiuk számára, és a harmónia fenntartásában is meghatározó szerepe van. Igaz, – ahogy fogalmaznak – vannak „magasabb amplitudójú napok, amikor nem klappol minden”. Az X-Box-nak és telefonnak is helye van, de mivel kikerülhetetlen a közösségi aktivitás, esélye sincs a túlzásoknak. A hétvégi ebéd változatos, de mindig valamelyik gyerek kedvence, az örök favorit Jakabék asztalán a rántott hús és a grillcsirke. Ez utóbbiból kell legalább kettő kell, a leveshez is megtelik a tízliteres fazék, a húslevesbe legalább egy nagy tyúk kerül.

Működik, mert működtetik

– folytatja az édesapa. Mindenkinek megvan a maga feladata, és működik is, azért, mert működtetjük – fűzi hozzá. Az egyik mosogatógép a lányoké, a másik a fiúké, ahogy a nappali rendben tartása is az utóbbi csapat felelőssége. A közlekedés – és úgy láttuk, hogy minden más gyakorlati kihívás is – kreativitást igényel, és meg is oldódik a Jakab családban. Egy hétszemélyes és egy ötszemélyes autóval indul el otthonról a teljes família, de hosszú utakra, például a dunántúli nagyszülőkhöz inkább vonattal mennek.

Focicsapatnyi szeretet

A generációs különbségek nehézséget és könnyebbséget is jelentenek egyben: előnyük, hogy a nagyok tudnak segíteni a kisebbeknek, de arra is figyelnek a szülők, hogy a kamaszok intim szférája lehetőleg megmaradjon. Johanna nagyon szeret ilyen nagy családban élni, mindig van kivel játszani, a kertben fogócskázni – magyarázza. A kedvenc ünnepe pedig érthetően nem más, mint a saját szülinapja és a karácsony. 

– feleli Nátánael, aki néha azt kívánja ugyan, hogy bárcsak egyke volna, de mindig arra jut a végén, hogy úgysem bírná sokáig a testvérei nélkül. – Az alkalmazkodás néha nehéz, de muszáj megtanulni

– fűzi hozzá Rodé. A legérzékletesebben talán az elsőszülött Manassé foglalja össze a Jakab család boldogságának esszenciáját: 

Vágyott hivatása az anyaság

Tizennyolc éve házasodtak össze. Timi erdélyi, Péter ott szolgált teológus hallgatóként, így ismerkedtek meg. Akkoriban még csak annyit tudtak, hogy nagy családot szeretnének majd, négy-öt gyerekkel. – Annyi is lett, igaz, szülőnként – teszi hozzá nevetve Péter.

– folytatja az édesapa. – A nyolcadik után mindenki megdöbbent, amikor bejelentettük a kilencediket, szóval inkább már nem mondunk senkinek semmit. Eddig is mindegyiket terveztük és vártuk, és most sem mondjuk, hogy vége – teszi hozá Timi, közben féltően pásztázva a népes gyereksereg minden mozdulatát maga körül.

– Amikor randizni megyünk a férjemmel, a nagyok segítenek – folytatja. Nem titkolják: a házasságuk első hét éve „húzós” volt, öt év alatt jött a négy (ma már nagy) gyermek, aztán négy év szünet múlva érkezett meg a középső, Johanna. 

– jegyzi meg Timi, aki eredeti szakmájában, felnőtt szakápolóként csak néhány hónapot dolgozott, azt is csaknem két évtizeddel ezelőtt. Azt vallja, a nagy család önzetlenségre tanítja a szülőt és a gyermekeket, aki pedig önzetlen életet él, teljesebb kapcsolatokat ápol. 

Jakabék életébe a Tik-Tokon is betekinthetünk, ahol Timi nemcsak a nagy család mindennapjaiba enged bepillantást, hanem praktikus ötleteket is megmutat a háztartással kapcsolatban.