„A mérgelődés nemcsak ráncokat szül, hanem az egészségünkre is rossz hatással van”

A napokban kilencvenedik életévét töltötte be Veres Józsefné Mária, aki hétfőn délután debreceni otthonában virágcsokrot vehetett át Madarász-Nagy Nikolett-től és Tóth-Vanka Judittól, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársaitól. A köszöntésen Marika néni valamennyi családtagja, illetve a Napló szerkesztősége is részt vett. 

Az ünnepelt személyében egy víg kedélyű asszonyt ismerhettünk meg, aki korát meghazudtoló módon vezette körbe vendégeit Domokos Lajos utcai lakásában. Mint megtudtuk, Marika néni Hajdúdorogon nőtt fel négy testvérével, szeretetteljes gyermekkorról számolt be, azonban 20 éves korában Debrecenbe költözött. Varrónőként dolgozott a Debreceni Ruhagyárban, nagyon szerette a munkáját, így egészen nyugdíjig az említett munkahelyen tevékenykedett. Házassága sajnálatos módon megromlott a férjével, közös gyermekük sem született, így Marika néni nem tudja, milyen érzés nagymamának lenni, viszont így is boldog évtizedeket tudhat maga mögött. 

– Nem adatott meg számomra, hogy édesanya legyek, de ettől függetlenül boldog életet éltem. Mindig voltak körülöttem olyanok, akiket szerethetek: testvéreim, barátaim és munkatársaim. Harmincöt évet dolgoztam a ruhagyárban, soha egy rossz szavam sem volt, mindenkivel jól kijöttem. Számtalan kitüntetést kaptam, amikre a mai napig büszke vagyok – fogalmazott a Napló érdeklődésére. Hozzátette, mindig megelégedett azzal, amije volt, nem az a panaszkodó típus.

Mindig sürög-forog

Veres Józsefné Mária immáron 32 éve nyugdíjas, de ez nem azt jelenti, hogy tétlenül üldögélt ezidáig. Amíg egészsége engedte, addig otthon varrt, csinálta a dolgait. Persze ma is ellátja magát, viszont a szeme már nem a régi, ezért a varrást félretette. – A munka mellett folyamatosan készítettem ruhákat a testvéreimnek, és természetesen a gyerekeknek is. Szinte csillogott a szemük, amikor a postás vitte nekik az általam varrt ruhadarabokat – jegyezte meg Marika néni, akinek a húga többször mondta már neki, költözzön hozzájuk Ózdra, viszont a szépkorú hajthatatlan. – Hosszú évtizedek óta élek Debrecenben, olyan régóta lakok a Domokos Lajos utcában, hogy már nem akarok elköltözni. Szeretek Debrecenben élni, ugyanis mindenhogy szeretem a várost. Mi problémám lenne itt? – tette fel a költői kérdést mosollyal az arcán. Elégedett az életével, főz magára, takarít, számára a cívisváros jelenti az otthont és menedéket. – Nem szorulok rá még senkire, szeretem a társaságot, de magam csendességében is jól elvagyok. Ha úgy tartja kedvem, akkor ablakot pucolok, felrakom a függönyt – tette hozzá halkan Marika néni, hogy húga meg ne hallja.

Mint elmondta, tudja róla az egész család, hogy milyen, amíg ő nem kéri a segítséget, addig nem kell őt sajnálni. A mai napig megfőzi magának otthon a töltött káposztát, és persze a pörköltet. A magyaros ételek a kedvencei, viszont jól tudja, a nagyon zsíros ételek már neki sem tesznek jót. A közértben jól ismerik, szinte baráti viszonyt ápol a szomszédokkal, és szerinte ez az egyik oka, hogy ilyen szép kort megélt. Állítása szerint nem szabad haragot tartani, dühösen élni az életet. A mérgelődés nemcsak ráncokat szül, hanem az egészségünkre is rossz hatással van. Lehet, hogy elcsépelt, de szerinte a legjobb orvosság: Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon. 

NE