Csakis önszeretettel lehet életmódot váltani

Sugárzó életigenlés, önbizalom és derűlátó mindennapok. Debrecen belvárosában virágkötő és üzletvezető a nemrég szociológia szakon végzett 26 éves ifjú nő. Az elmúlt csaknem három évben egy határozott döntéssel hatalmas átalakuláson ment keresztül, ami lényegesen túlmutat a számokkal meghatározható eredményen: 40 kilogrammot fogyott. Bernadett az európai elhízás elleni nap alkalmából osztotta meg a Naplóval modern tündérmesébe illő történetét. Gyerekkorában is ő volt a „duci lány”, bár korán sportolni kezdett. Kézilabdázott, később úszott, egyszóval teljes aktivitással élte a mindennapjait. A párkapcsolatban sem okoztak fennakadást a plusz kilók – jegyezte meg, felmerülhet tehát a kérdés, hogy miért hozott mégis olyan elhatározást, mely az egész életét fenekestül felforgatja.

Egy döntés, egy életre

A kulcsszó és a legfőbb indok Bernadett döntésében az egészség volt. Elmondta, hogy már egészen kicsi kora óta kontrollvizsgálatokra vitték a szülei a túlsúlya miatt. Az óvodában is csak eleinte csúfolódtak rajta, Bernadett elégedetten emlékszik vissza arra, hogy közvetlensége és nyitottsága, később emberközpontúsága miatt minden közösségben elfogadták, megszerették. Az egyetemen már azt vette észre, hogy az emberek egyáltalán nem az első benyomás alapján döntenek, hanem igyekeznek megismerni egymást. 2019 nyarán 130 kilogrammot nyomott alatta a mérleg, nagy szerelmi csalódás után kezdett azon gondolkodni, hogy a gyermekvállalás akadálya is lehet a túlsúly és az azzal járó betegség. – Úgy döntöttem, hogy amikor eljön a családalapítás ideje, anyaként szeretnék száz százalékosan felkészült lenni, teljes lelki és testi magabiztossággal – fogalmazott. További vizsgálatokra jelentkezett, a tejtermékek elhagyásával és némi súlyvesztéssel indult el a mai napig tartó, áldásos folyamat. Erről az időszakról is lelkesedéssel beszélt. Nagynénjéhez fordult, aki az egyik debreceni konditeremben személyi edzőként segít. Hathetes mintaétrend és átfogó laborvizsgálat következett, ez utóbbi eredménye tizenegy csillagozott (tehát nem megfelelő vagy eltérő) értéket mutatott. – Az első sokkot a napi négy liter víz jelentette, amit meg kellett innom – idézte fel, bár utólag bizonyosságot nyert ez a mennyiség. Jött a zabliszt, a „mentes” ételek felfedezése, a gulyásleves kacsazsírral, pulykahússal, zabból készített liszttel. Azóta is egészségesen, kávé helyett sok rosttal, reggelivel és vitaminpótlással indul a nap.

Eleinte csak ismerkedett a konditeremmel, a földszinti kardiógépek mellől viszont három hónapig nem jutott el az emeleten található súlyzókhoz. – Nagyon szégyelltem, hogy nem tudok mit kezdeni az akkor még idegen környezettel, de beláttam, mindenki azért megy oda, hogy önmagából kihozza a legtöbbet és nem azért, hogy egymást méregessék – emlékezett vissza. Az aggodalmat ezúttal is legyőzte az akaraterő: Bernadett azóta is heti öt alkalommal megy edzeni.

Üdv újra, tűsarkúk!

Mindig is imádott öltözködni, szerette és követte a divatot, de az alkata miatt korábban kizárólag hosszú nadrágban járhatott. A ruhaméretek terén is bizalmat kölcsönzött önmagának, a szezonvégi leárazások időszakában tudatosan szerzett be olyan ruhadarabokat, melyek kisebbek voltak a méreténél. A magas sarkú cipők évekig gyűltek a gardróbjában, rengeteg munkának lett a gyümölcse, hogy leporolhatta és koptathatja őket.

Ez is társasjáték

Bernadett megtapasztalta azt is, hogy nélkülözhetetlen a család és baráti kör támogatása, valamint az, hogy semmiben ne féljünk segítséget kérni. Általános problémának tartja, hogy épp az ételre, az étkezésre nem szentelünk figyelmet, ami szó szerint táplál bennünket. Ezért sem okozott neki hosszú távon nehézséget, hogy a porcukros sütemény helyett a sütőtököt, a cukros üdítő helyet a vizet válassza. Kilogrammban vagy centiméterben mérhető végső célja nincs, mivel az életmódváltás nem jár végállomással. Úgy fogalmazott: az számít, hogy amikor tükörbe néz, azt mondhassa: igen, ez az!

A sok munkával, az eddig elért sikerekkel és a támogató, szeretetteljes háttérrel maga mögött úgy véli: a legfontosabb, hogy mindig tudjuk: nem vagyunk egyedül.

SZD