Tűzzel és vízzel is űzik a telet

A farsangi időszak vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő ünnep, időtartamát a húsvét határozza meg, ezért mindig változó. A világújulás folyamatának e fontos szakaszáról Gyöngy Péter, a Nemzeti Művelődési Intézet Makoldi Sándor Központjának vezetője elmondta, a régi ember megtapasztalta, hogy a teremtő energiák szabályozott módon érkeznek a földre. Karácsonykor megszületik az új Fény, az Igazság Napja, majd minden egyes népszokás – a betlehemezés, a regölés – ezt a halvány kis energiát erősíti. Ezután egy határozottabb erőáradás indul meg a teremtett világban január 6-tól, a 46 napos nagyböjt kezdetéig. Ez az intervallum a mulatságra, a féktelen dorbézolásra ad lehetőséget. Ilyenkor az alakoskodással az ember kipróbálhatja magát mindenféle szerepben. Elrugaszkodhat mindattól, amit a természeti és társadalmi törvények keretei között az egész évben megélhet – ismertette. 

Zaj, zene, „zabálás” 

Az egykori népszokások megőrzéséért rengeteget tett a hétfőn, 91 éves korában elhunyt „néplélektan-kutató” Molnár V. József. Egyik könyvéből, a Kalendáriumból idézve Gyöngy Péter számos ,,hajdanvolt” közösségi tevékenységet felsorolt. 

A farsang farkát megelőző „kövér csütörtök”, sonka- és kocsonyafőző, illetve száraztésztasütő nap volt. Szombat este megkezdődött a farsangozás annak a palack bornak a kiadásával, amelyet az elmúlt évi legényavatáskor a kocsma földjébe ástak. Ettől kezdve hamvazóig evés, ivás, mulatozás, tánc következett. Tobzódás mindabban, ami „zsírossá teszi” az ember testét és lelkét. 

A farsang végi szokások mindegyike gonoszűző, tisztulatot adó, termésvarázsló. Űzték a telet, a hideget, a negatív erőket és a rossz kedvet zajos kongózással, hajnalozással, busó- vagy kuka (dőre)-járással. 

Mivel ez az időszak egyben az esküvők, lakodalmak ideje is volt, sok hagyomány kapcsolódik az egybekelés rítusához. Ilyen volt az állakodalom és a rönkhúzás, melyben a pártában maradt lányoknak fatörzset vagy rönköt kellett húzni az utcán. A falubeliek így gúnyolták őket, amiért – bár koruk szerint ideje lett volna – még nem mentek férjhez. Voltak legény- és leányavató kemény próbák is, és a fiatalasszonyokat, lányokat életvesszővel ütögették meg. A hajdanvolt farsangokon „elszabadult a pokol”: a régi törvényt szüntették meg, hogy a negyvenhat napos böjt az újat hozhassa. 
Gyöngy Péter a kiszebábu égetését emeli ki az egykori télűző rítusok közül. Közös munkával tömték meg szalmával az ember formájú bábut, majd kis papírcetlikre írták a vétkeket, amelyektől meg akart szabadulni az adott egyén vagy az egész közösség, s a kiszébe rejtették. Végül együtt elégették. 

A debreceni Motolla Egyesület, melynek vezetője Gyöngy Péter, huszonharmadik éve tartja meg azt az élő évköri rendet, amelyet elődeink örökítettek ránk. A kiszebábégetés idén is a farsangi ünnepségük egyik fontos pontja lesz február 26-án. A Demki Homokkerti Közösségi Házába látogatók kézműveskedhetnek, megtekinthetik a Napraforgó Waldorf Általános Iskola másodikosainak állat­alakoskodó játékát, s élvezhetik a moldvai táncházat is. 

„Kiöntik” a lelküket 

A város farsangi ünnepének szintén évtizedek óta részese a Vojtina Bábszínház társulata. Idén is maszkos alakoskodásokkal, téltemető játékokkal, felvonulással tarkított zörgő-börgő zajkeltőkkel, álesküvői viccelődésekkel, valamint Cibere vajda és Konc király küzdelmével tárják elénk elődeink régmúlt szokásait, főként Ujváry Zoltán néprajzkutató-professzor Játék és maszk című kötetéből táplálkozva. Láposi Terkának, a Játszószínház művészeti vezetőjének a téltemetés aktusa áll a legközelebb a szívéhez. Hangsúlyozta, természettudomány által bizonyított vegetációs utat járunk be tizenkét hónap alatt. A négy évszak rendjében élő ember megtapasztalhatja az idő múlásával, a fények és árnyékok alakulásával ezek hosszát, előnyeit, hátrányait. A téltemető játék magában foglalja a valamitől búcsúzást és valamire várakozást. – Mély jelentéssel gazdagodik számomra ez a pont: elengedem ilyenkor a telet, a benne való eddigi életem, napjaim, és várom az újat hozó tavaszt – fogalmazott. 

Felidézte, évekkel ezelőtt kétféle megoldásban gondolkodtak e gesztus művészeti megfogalmazására. Az egyik zárt térben, óvodás, kisiskolás közösség számára is megvalósítható. Az alakoskodások után készítenek egy kis télbábot, és a gyerekekkel együtt felsorolják, hogy mi zavarja épp őket, mi az, ami nem enged örülni, vagy már olyan hosszú, hogy szívesebben csinálnának mást helyette. A bábot kézről kézre adják, és akinél jár, kimondja a félelmét vagy a változást igénylő tényezőt, végül együtt egy vödör vízbe süllyesztik ezeket a babával együtt. 

– A Kossuth téren, a Maskarádén pedig egy óriási szalmabábot égetünk el. Azért méretes a főtéri kiszebáb, mert a télnek is épp annyi helye, méltósága kell legyen az életünkben, mint másnak, csak épp eljött az ideje, hogy elbúcsúzzunk tőle. A tűzgyújtás előtt versengés zajlik. Ezekben a pillanatokban nem tudni még, hogy a tél vagy a tavasz győz, illetve a böjtre utasító Cibere vajda vagy a dorbézolást pártoló Konc király. 

Nincsenek jelmezálmai 

Láposi Terka a bábosház tagjaként sokféle szerepet kipróbálhatott már. A farsangi alakoskodás utolsó napjaiban szerettük volna megtudni, melyikben érezte legotthonosabban magát. – Nagyon szerettem a csodakardban a mesélőt játszani – jelentette ki. Ebben a szerepből szerepbe való átalakulás lehetőségét kísérhette végig. Leginkább nem a sárig kicsi kígyó vagy a virágot lépő lány bőrébe bújás vonzza, hanem a narrátor álláspontja. Ő tudja, látja, éli a történteket, de csak akkor szólal meg, amikor a cselekvéshez valamiféle alátámasztás szükséges. 

HaBe