Észak-Olaszország „erasmusos” szemmel

Ma az olaszországi Veneto és Lombardia tartományok említésekor valószínűleg sokaknak a tavalyi hírek jutnak eszébe, miszerint ott jelent meg az első európai koronavírus-gócpont. Azonban a vírusmentes időkben pezsgő élet folyt a Milánót, Veronát, Padovát és Velencét is magába foglaló északi régiókban, amely részben az Erasmus-ösztöndíjjal ott tanuló, a világ minden tájáról érkező diákoknak volt köszönhető. Bár ha turisztikai szempontból északolasz városokban gondolkodunk, valószínűleg nem Padova lesz az első, ami eszünkbe jut, diákként nagyon is vonzó úti cél a Verona és Velence között elhelyezkedő város, már csak azért is, mert sokkal olcsóbb ott a mindennapi élet, mint az említett turistaközpontokban.

Az 1222-ben alapított Padovai Egyetem a világ ötödik legrégebbi, máig fennmaradt egyeteme. Amellett, hogy máig európai szinten is kiemelkedő színvonalú, ki ne szeretne egy olyan intézménybe járni, ahol olyan diákok fordultak meg, mint Kopernikusz és olyan oktatók, mint Galileo Galilei? A város nevezetességei között elsőként említendő a Prato della Valle. Ez majdnem 89 ezer négyzetméteres területével Európa második legnagyobb tere a moszkvai Vörös tér után. A 78 szoborral körbevett tér mindig is fontos központja volt a városnak, a római időben színház, a középkorban lovagi játékok és piacok színtere volt. A Prato della Valle mellett található a negyedik századi alapokkal rendelkező Szent Jusztina-bazilika, amelynek kora mellett méretét is meg kell említeni, ugyanis a 122 méter hosszú, 8 kupolás épület a világ kilencedik legnagyobb temploma. Padova említésének során sokaknak eszébe jut Páduai Szent Antal is. A Szent Antal-bazilikát a szerzetes halála után, 1232-ben kezdték építeni. A több stílusjegyet is hordozó templomban a mai napig láthatók a szent ereklyéi.

Jól jön a nyelvtudás

A lenyűgöző történelem mellett a város rendelkezik az olasz kultúra minden előnyével. Autentikus fagylaltozók, több száz éves kávézók, szűk, árkádos utcák, temperamentumos olasz kereskedőkkel teli piacok, különlegességeket kínáló helyi pizzázók és éjszakánként hangulatos, utcazenészekkel és egyetemistákkal teli terek jellemzik. Amivel azonban érdemes készülni, az egy alapszintű olasznyelv-tudás, ugyanis bár a helyiek nagyon segítőkészek, nem túlzottan beszélnek más nyelveket. Persze ez turistaként nem jelent különösebb gondot, viszont amikor hosszabb időre érkezik az ember, és az első ott töltött héten belefut egy csőtörésbe, amihez telefonon kellene vízszerelőt hívnia, az már igényel némi kreativitást…

Debreczeni-Kondás Eszter