2008.03.18. 13:46
Eggyel többet
<p>Sonka, tojás, csoki nyúl. Be mindet a kosárba. Mindegy, hogy kell vagy sem, megveszük. Kerül mellé kölni, csoki csibe, és minden, ami a húsvét kelléke. S mindenből eggyel, vagy sokkal több, mint amire szükség lenne.<STRONG> N. Szántó Rita jegyzete</STRONG></p>
Mert úgy vagyunk ezzel, hogy sosem lehet tudni, ki téved még be az ünnepen.
Általában senki. Elég lenne a kisebb sonka, kevesebb tojás, és az egy-két zacskó "nyuszitojás", de vésztartalékolunk. Ez éppen olyan hagyomány nálunk, mint a húsvét. Nehogy ne legyen, nehogy elfogyjon, nehogy szégyent valljunk a vendégek előtt, ha éppen mégis benéznének.
Aztán az ünnep után nem győzzük szétosztani a maradékot. Például a sonkát, amit húsvét előtt várunk, majd annyit eszünk belőle, hogy harmadnap már nem tudjuk, hogy a kölni(k) illatától vagyunk rosszabbul vagy a kötözöttől. (Általában mindkettő megviseli a szervezetünket.) S miután már egyben nem bírunk ránézni a sonkára, ledaráljuk azt, jó lesz majd tésztára. De már arra sem jó, mert ekkora már nem a formájával, sokkal inkább a mennyiségével van bajunk.
Kevesebbet azonban nem tudunk venni. Mert ott sorakoznak a polcokon az ünnepre valók, ott lógnak a sonkák. Mindezek vásárlásra csábítanak, s a kosárban mindig van helye még egy sonkának, tojásnak, csoki nyúlnak. Mert sosem lehet tudni...
