Szabolcs-Szatmár-Bereg

2008.03.09. 18:51

Választási körkép a városokból

<p>Szabolcs-Szatmár-Bereg megye - Testvérem már rutinos voksoló, de én sem hagytam volna ki semmi pénzért az alkalmat, hogy életemben első ízben hivatalosan is véleményt nyilvánítsak</p>

Hatalom és foci

Dombrádon a középiskolás Séra Nikolett vasárnap is iskolába ment. Igaz, ezúttal nem tanulni indult, hanem életében először ment szavazni a helyi gimnázium aulájába, ahová vele tartott nővére Anett is. – Testvérem már rutinos voksoló, de én sem hagytam volna ki semmi pénzért az alkalmat, hogy életemben első ízben hivatalosan is véleményt nyilvánítsak – fogalmazott Nikolett

Kisvárdán a Napsugár óvodában lévő szavazóhelyiségbe a délelőtti istentisztelet, illetve mise előtti percekben toppantunk be, ezért nem lehetett csodálkozni a szépszámú voksolón, illetve szavazni szándékozón. Közülük sem Hornyák Istvánné, sem pedig Fekete Károly nem számított rutintalan szavazónak, így aztán nem is kellett sokat bíbelődni a bizottság tagjainak az adategyeztetéssel és a szokásos adminisztrációval.

Fényeslitkén érdekes módon az általános iskolában ugyancsak kisvárdai kötődésű szavazóba „botlottunk”: a várdai Református Általános Iskola és Gimnázium direktora, Balogh Sándor feleségével az oldalán adta le éppen voksát – persze lakóhelyén.

Mándokon a népszavazás egy okból mindenképpen különlegesnek számított, hiszen a településen városlakóként első alkalommal szavazhattak az emberek, ám mint a mándoki tanoda egyik voksolásra kilakított termében megtudtuk: az urbánus ranggal nem lett több szavazókör, maradt a korábbi négy, ezek egyikében dobta borítékjait az urnába Makai Attila.

Eperjeskén az iskola előtt válthattunk szót Aros Mihálynéval és Veres Zoltánnéval, akik a szavazás után már egy augusztus eleji eseményről beszélgettek. Nevezetesen a helyi nyugdíjasklub által szervezendő nyári – bizonyos vonatkozásban gasztronómiai – rendezvényről, melyen a krumplit állítják majd középpontba.

Az eperjeskei református lelkész, Iván Barna ekképpen vélekedett: – Azt gondolom, ez a népszavazás arról szólt: Hajlandók vagyunk-e kiállni magunkért? Akár igen, akár nem lesz a válasz, mindkét döntés jelzés a hatalomnak. Mindenképpen jó irányú változást várok a szavazástól, s legfőképpen azt, hogy a jövőben a hatalom nem tesz homlokegyenest mást, mint amit korábban ígért.

Zsurkon a községháza előtt – mint kiderült, már túl a voksoláson – két férfi diskurált széles gesztusokkal kísérve mondandójukat. Mócza Károly és Dudás Béla azonban nemcsak a népszavazás témáit boncolgatták, hanem egyéb fontos dolgokat is megbeszéltek. Ám mégis rövidre kellett fogni a beszélgetést, mert mint kiderült Béla – a csepergős időjárás dacára – futballozni indult, s nem szeretett volna elkésni.

Záhonyban – bár az időjárás itt sem igen kedvezett a szabadtéri elfoglaltságoknak – a ZVSC-pályán élénk volt a mozgás, sőt a focimeccsnek némi közönsége is volt. A határváros Árpád vezér Általános Iskolája ebédlőjében kialakított 4. számú választókörében sem kellett soká várni egy-egy voksolóra, jóllehet a bizottság rutinos tagjai úgy tapasztalták: kellemes időben nagyobb a szavazói aktivitás.

Ez – mármint a voksolás – nem volt kérdés Bodnár István számára, aki az ebéd utáni perceket használta ki véleménye kinyilvánítására. – Záhonyban először szavaztam, ugyanis csupán egy esztendeje lakom itt, de korábbi lakhelyemen, Kékcsén valamennyi ikszelésen ott voltam – magyarázta a fiatalember.

Vásárosnaményban is sokan voltak, akik családostul mentek tegnap voksolni. Mándi Zoltánt példának okáért nemcsak felesége, Mándiné Vincze Marianna, hanem fia, Ákos, sőt a családfő édesanyja, Mándi Zoltánné is elkísérte az urnához, s természetesen – a még kiskorú Ákos kivételével – valamennyien ikszeltek. Csakúgy mint a szintén naményi Szabó-testvérek, Zsolt és Krisztián, akik édesanyjukkal szavaztak.

 

A gyerekek jövőéért voksoltak

– Ugyan 18 éves kora óta minden alkalommal él szavazati jogával a fehérgyarmati Dóri Brigitta, most szavazott először a szatmári városban.
– Korábban vásárosnaményi állandó lakcímmel rendelkeztem, ezért eddig ott adtam le a voksomat – magyarázta mosolyogva a szavazókörhöz élettársával és annak édesanyjával érkező Brigitta.

– Mindig fontosnak tartottam, hogy éljek szavazati jogommal, most viszont még nagyobb a tét: egy hónap múlva gyermekem születik, akinek jövőéért felelős vagyok – árulta el.

Három kiskorú lányával és férjével ment szavazni a szintén fehérgyarmati Haklikné Szedlacsek Beáta.
– Nem mindegy, mi vár ránk, és gyerekeink jövője szempontjából is fontosnak éreztem, hogy kinyilvánítsam véleményemet – fogalmazott, s elmondta, úgy véli, ha lehetősége van a sorsa alakítására, állampogári kötelessége, hogy részt vegyen a népszavazáson.

Kötelességüknek érezték

– Feleségével és a szomszédban lakó unokatestvérével, Szűcs Lajosnéval indult szavazni késő délelőtt a nagyecsedi Molnár Lajos.

– Minden szavazáson részt veszünk, de azt nem árulom el, mit ikszeltem be, ez magánügy – mondta a nyugdíjas férfi, majd kerékpárjára támaszkodva hosszan ecsetelte, kötelességének érzi, hogy időről időre leadja voksát.

– Letettük a gondját, ezután megebédelünk és kipihenjük az egész heti fáradalmakat – válaszolta a szavazás időpontjának okát firtató kérdésre Szűcs Lajosné.
Molnár Lajos feleségével és unokatestvérével indult szavazni/ Necsed/ Szalka fotók

Nem így oldottam volna meg

Nyírtelek – Nem vagyok politikus, de én nem így oldottam volna meg ezt a helyzetet – mondta a nyírteleki Hanuszik István, aki feleségével együtt érkezett az 1. sz. szavazókörbe, amelynek a Királytelek Általános Iskola biztosított helyet.

– Látja, jönnek az emberek folyamatosan, idősek és fiatalok egyaránt, szóval az itteni lakosok igyekeznek élni állampolgári jogukkal, illetve kötelességükkel. Mindketten jó ideje nyugdíjasok vagyunk már, de fontosnak tartjuk, hogy miként alakul a jövő – válaszolta Hanuszik Istvánné.

– Délelőtt fél 10-kor 10 százalék körüli a részvételi arány a szavazókörünkben, az eddigi választásokon még mindig meghaladtuk az 50 százalékot – tájékoztatott Kovács Lászlóné, az 1. sz. választókerület elnöke, aki már több mint két évtizede vesz részt a választási munkákban.

 

Száznyolcvanhoz 30 ezer

Rakamaz  – Nem cirkuszoltam, csak rosszul esett, hogy haza küldtek a lakcímnyilvántartómért, mert csak a jogsim volt nálam. Mintha nem ismernének! Azt mondták, ez a szabály. Az önkéntes tűzoltók parancsnoka vagyok, az éjszaka is Timáron voltunk oltani, délután meg pályázatot írok a városnak, itt meg nem akarnak megismerni.

Ami a népszavazást illeti, nekem határozott a válaszom mindhárom kérdésre. Sokat betegeskedem, s azt tapasztalom, hogy a magyar egészségügy már az eddigi reformok miatt is romokban hever.

Vállalkozóként alaposan megfejik az embert, s amikor szükség lenne a segítségre, akkor meg üres a padlás. Egy gyógyászati segédeszközre kényszerülök, amelyből 180 ezeret nekem kell fizetni, a magyar egészségügy meg 30 ezret ad hozzá. Hát erről ennyit! – mondta Bón Ferenc a rakamazi 1. sz. választókerületben.

Esemény nélkül

Máriapócs  – Semmi rendkívüli esemény nem történt a szavazás ideje alatt a szavazóhelyiségben, minden a jogszabályok szerint zajlott – mondta el lapunk kérédsére dr. Lazók Attila, a máriapócsi 1. számú választókerület szavazatszámláló bizottságának elnöke.

Délelőtt 11 óráig körülbelül kétszázan adták le voksaikat a szabolcsi kistelepülésen. – A mi választókörzetünkben több, mint 840 szavazásra jogusult főt regisztráltunk, a másik kerülettel kiegészítve ez a szám már 1670 körül van a városban – tette hozzá az elnök.

 

- Sipos Béla -

Ezek is érdekelhetik