Nem „ugrott” messze az alma...

Debrecen - A sokszoros korosztályos bajnok debreceni atlétának a nagynénje olimpiai bajnok volt Londonban.

Tizennégyszeres korosztályos bajnok, tagja volt a 2000-es sydnei olimpiára készülő magyar válogatott keretnek és 1993-tól 2006-ig ő tartotta a 60 m-es gátfutás fedettpályás országos csúcsát. Magyar Balázzsal, az egykori debreceni atlétareménységgel a ki nem teljesedett pályafutásáról és az olimpiai bajnok nagynéniről is beszélgettünk.

Jött egy sérülés

– 1985-ben Hajdúböszörményben kezdtem el diákként sportolni, Suba László edző irányítása alatt. A nyolcadik osztályt már Debrecenben, a Békési Béla Általános Iskolában kezdtem el, oda ment át tanítani Laci bácsi, azaz továbbra is ő készített fel és idővel a gátfutás és a távolugrás lettek a választott számaim. A pályafutásom végén már inkább a távolugrásra koncentráltam, ugyanis készültem az 1995-ös, nyíregyházi ifjúsági Európa-bajnokságra, ahol egy kitűzött szintet kellett megugrani. Távolugrásban 745 cm volt ez a meghatározott szint, nekem pedig 741 volt az egyéni csúcsom. Sikerült eljutnom az Eb-re, ahol végül ötödik lettem, nagy egyéni rekorddal, 7 méter 61 centit ugrottam – mesélte az egykori atléta, akinek a rövidke pályafutását egy sérülés törte ketté.

– 1997-ben Lengyelországban edzőtáboroztunk, amikor ugrás közben szúró fájdalmat éreztem a bal lábfejemben, nem is tudtam ezt követően ráállni. Hazajöttünk és kiderült, ínhüvelygyulladásom van, de annyira be volt tokosodva az ín, hogy sokáig nem éreztem semmilyen fájdalmat. Az edzőtáborban azonban kifakadt ez a tok és ettől éreztem azt az iszonyatos fájdalmat. Injekciókúrára jártam és ki kellett hagynom egy fél évet. Újrakezdtem, de továbbra is fájt, ezért újabb fél éves kényszerpihenő következett. Mivel makacs ember vagyok, nem adtam magamnak kellő időt, inkább abbahagytam a versenyszerű sportot. Érdekes, de valahol fel is lélegeztem, ugyanis nem kellett többé reggeltől estig tréningeznem és tanulnom mellette. Aztán persze megbántam, hogy abbahagytam, s 2005-ben újra edzésbe álltam, de ekkor gerincsérvet diagnosztizáltak nálam, ezért végleg letettem a magasabb szintű sportolásról. Ami miatt hatalmas hiányérzet van bennem, az az, hogy már sosem tudom meg, mire vihettem volna – fogalmazott Magyar Balázs, aki azóta diplomát szerzett, jelenleg a gyermek- és ifjúságvédelem területén dolgozik, emellett a Garázsmenet 402 nevű zenekarban dobol.

Olimpiai bajnok rokon

A korábbi sportolónak – aki rendkívül sokat köszönhet egykori trénereienek, Vona Attilának, Giczei Csabának, Kovács Csabának, Bradács Miklósnak és Suba Lászlónak –, volt honnan örökölnie a kvalitásait, hiszen nagynénje, Gyarmati Olga olimpiai aranyérmes távolugró volt.

– Valóban, a nagypapám testvére volt Gyarmati Olga, aki sajnos tavaly elhunyt. Olga néni 1948-ban távolugrásban olimpiai bajnok lett Londonban. Nagyon büszke vagyok rá, hogy valamit talán örököltem a tehetségéből, kár, hogy ezt nem tudtam jobban kiaknázni. Ő 1956-ban disszidált Angliába, majd az Egyesült Államokban telepedett le második férjével, Aczél Tamással, az íróval. Háromszor találkoztam Olga nénivel, amikor Magyarországra látogattak, de telefonon anyuék nagyon gyakran beszéltek velük egy időben. Ilyenkor engem is a készülékhez hívatott és érdeklődött az eredményeim felől. Örült neki, hogy én is távolugró vagyok. Az utolsó éveiben már nem tartottuk a kapcsolatot, mert a férje halála után remeteéletet kezdett el élni, mindenkitől elzárkózott, sem a rokonokat, sem a sajtót nem engedte közel magához.

HBN-TN