Otthon és otthonban

Mindig a lovagkor volt számomra a legvonzóbb korszak. Nem a bankók kötege volt ugyanis akkoriban a mérvadó, hanem az, ki mennyire ért a kardforgatáshoz.

Mindemellett a legfőbb erényként a nőket tisztelték és becsülték, valamint a gyengéket – a gyermekeket és az időseket – megvédték, segítették. A szakemberek szerint egy társadalom fejlettségét azon is le lehet mérni, mennyire foglalkozik az elesettekkel, a rászorultakkal, az idősekkel.

Tény, hogy míg a középkorban csupán a szerzetesek foglalkoztak a betegek, a rászorultak ápolásával, napjainkban már települési és megyei önkormányzatok, kistérségi társulások, civil szervezetek, különböző egyházi felekezetek is részt vesznek a szociális ellátásban, például idősek otthona működtetésében.

Míg egykoron három-négy generáció tagjai laktak együtt, s a szépkorúak számíthattak a fiatalabbak ápolására, gondozására, addig modern korunkban más lett a világ. A falvakból az ifjak a városokba költöztek, a megélhetés reményében az ország más részébe vagy éppen külföldre telepedtek, magukra hagyva szüleiket, nagyszüleiket.

A gyermekek aztán, hogy lelkiismeretüket nyugtassák, „bedugták” a papát és a mamát egy otthonba, vagy éppen a szülők menekültek oda maguktól végső kétségbeesésükben vagy szomorú magányukban.

Lehetne hosszan sorolni az előnyöket és a hátrányokat, hogy hol jobb élni: otthon vagy otthonban. Bárhol is éljenek időseink, egy a fontos: mindig érezzék a társadalom megbecsülését, tiszteletét.

Kapcsolódó cikkek:

• Szigorúbb, de igazságosabb
• Több mint 100 milliárd forint roma integrációs programokra
• Kiadványsorozat az idősek életéről
• Megható volt a mérki ünnep
• Adóköteles lehet a nyugdíj

- M. Magyar László -