Jegyzet: Grazie, Mister!

Hol vannak már azok az idők, amikor a magyar labdarúgó-válogatott élére egy olasz szakembert neveztek ki? Akkoriban voltak kétkedők – hiszen a külföldi szakemberek finoman szólva sem jöttek be –, akik szerint újfent téves döntést hozott az MLSZ. Marco Rossi azonban rájuk cáfolt. A talján szakember azóta olyan sikereket ért el a nemzeti tizenegy élén, amelyekre legvadabb álmainkban sem gondoltunk volna. 

Kezdésnek olyan csapatot kovácsolt össze, akik az utolsó pillanatig küzdve Szoboszlai bombájával kijutottak Izland ellen a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra. A kontinensviadalon azonban mindenkinek világossá vált világszerte: Magyarországgal ismét számolni kell a nemzetközi fociban. Döntetlen a regnáló világbajnok franciák ellen, és szintén iksz – a 84. percben egyenlítettek –, a futball-nagyhatalomnak számító Németország ellen. Ezt követően sem állt le a varázslattal a Mester, második hely a Nemzetek-Ligája „A” divíziójának csoportjában. A kvartettben két vállra fektettük a németeket, oda-vissza megvertük az angolokat, s az utolsó meccsen szenvedett vereség miatt előzte meg Olaszország a mieinket. 

A kérdés adott: ki gondolta volna, hogy lesz egy olyan külföldi szövetségi kapitánya hőn szeretett válogatottunknak, aki újra ünnepnappá teszi a meccsnapokat? Ez a színtiszta igazság: minden egyes hazai összecsapáson – legyen az Franciaország, vagy egy barátságos görögök elleni meccs – telt házzal üzemel a vadonatúj Puskás Aréna. Az a látvány pedig, amikor a himnuszoknál Marco Rossi olaszként kívülről tudja Kölcsey Ferenc sorait mindig büszkévé tesz. Egészen hihetetlen nézni a mester könnyes szemeit, ahogy egy másik nemzet sorait énekli. Kijelenthetjük, Marco Rossi otthon érzi magát szép hazánkban. Ennek is köszönhető, hogy a meggypiros gárda mindössze két lépésre van attól, hogy zsinórban harmadszor kvalifikálja magát az Eb-re. 

Ezek után bárki is megkérdőjelezné, hogy ő és segítője, Cosimo Inguscio miért lettek hivatalosan is magyar állampolgárok? Aligha. A „Mister” többször is hangoztatta, Magyarország esélyt adott neki, hogy felépítse magát edzőként, s bizalmat szavaztak neki, amelyet meg is hálált, sőt! Mi szurkolók csupán annyit mondhatunk neki, hogy „Grazie, Mister!”, és azt, hogy folytassa még ezer évig!