Zavarta a ducisága, ma súlyemelőként az olimpia a célja a tízéves debreceni Mózes Hannának

A magasba emelkednek, majd csattannak a súlyok a belvárosi edzőteremben, ahová a Haon nemrég Mózes Hanna miatt érkezett. A debreceni kislány két évvel ezelőtt, a világjárvány közepette elégelte meg véglegesen a túlsúlyát, és arra kérte édesanyját, hogy vigye el őt is edzőterembe. Az akkor nyolcéves Hanna így találkozott jelenlegi edzőjével, a FISZEJ SE égisze alatt tevékenykedő Kecskés Zoltánnal. Eltelt két gyümölcsöző év, így most, míg a láthatóan energikus és lelkes kisportolt kiskamasz bemelegít, Zoltántól biztató részleteket tudunk meg a fiatal tehetségről.

Az edző először első találkozásukat idézi fel: két évvel ezelőtt cikkünk főszereplője duci, önmagával elégedetlen kicsi lány volt. Nemigen beszélt, inkább csak dolgozott, azt viszont már az elején komolyan vette. 

 – osztotta meg bizakodó elégedettséggel.

Ahogy más kislányok a csillogó pomponokat, olyan lelkesedéssel emeli a 30 kilogramm feletti súlyokat Hanna, közben – csak kis szünetre – azért időt szakít arra is, hogy válaszoljon nekünk. Mivel az ifjú súlyemelő-tehetség egészen kicsi kora óta sportolt, egy rövid kihagyás után szülei örömmel fogadták, hogy újra mozgásba lendül a kislányuk. Hanna hétköznapjai is a sport köré igazodnak, igaz, a napi kétórás edzés mellett a „Kisfazekasban” is jeles tanuló. Iskola után Hanna otthon tanul, pihen pár órát, hogy a délutánonként az edzőteremben a legtöbbet hozza ki magából.

A mérce mindig a gyerek

A szakember szerint Debrecenben, sőt országos szinten is ritka, a nagyvilágban viszont nagyon is elterjedt, hogy ebben a korban már komolyan foglalkoznak a súlyemeléssel a lányok. – Míg itt 12 évesen még csak pontozzák a versenyzőket, ott már van, aki világbajnoki érmes. Nekünk is hasonlóképpen érdemes gondolkodni, de ebben a szülők hozzáállásának is nagy jelentősége van – magyarázta.

Kecskés Zoltán szerint a rengeteg edzésnek köszönhetően Hannát néhány év múlva már nem lehet legyőzni, annyi rutin, munka és erő lesz már benne. 

– A legbüszkébb az első aranyérmemre és kupámra vagyok, amit tavaly februárban korosztályom legjobbjaként kaptam – idézi fel végül Hanna az első sikerét. És hogy vasárnap, az egyetlen pihenőnapján mit csinál? Természetesen a hétfői edzésre, és egyben a 2032-es olimpiára készül. 

SZD