Füzi-Tóvizi Petráék nyomdokain jár Fodor Veronika

A HAON-nál fontosnak tartjuk, hogy időről időre bemutassuk egy-egy tehetséges megyénkbeli sportoló útját. Szeretnénk, hogy olvasóink lássák, hogy ezeknek a fiataloknak már tizenévesen is mennyi munkát kell elvégezniük céljaik elérésének érdekében. A DVSC Kézilabda Akadémián is rengeteg ígéretes játékos pallérozódik, és dolgozik azért nap mint nap, hogy egyszer ők is ott lehessenek a felnőtt csapatban. Portálunk ezúttal Fodor Veronikát, az U19-es együttes beállósát látogatta meg a Hódos Imre Sportcsarnokban egyik edzése előtt.

Az ifjú kézis elárulta, hogy már óvodában látszott, hogy nagy a mozgásigénye, többek között ezért sem késett, hanem már hat évesen elkezdte az iskolát. Vera eleinte mazsorettezett, de hamar kiderült, hogy az nem igazán neki való. Aztán a Kazinczy Ferenc Általános Iskola sportosztályában atletizálni kezdett Szilágyiné Skoumal Mónikánál, ez meg is maradt egészen negyedik évfolyamig. Időközben másodikban Vida Gergő és Tóth Rózsa kiválasztották őt, akkor kezdett kézilabdázni, majd később Emődi Tündéhez került a DSI-nél.

– Édesapám is kézilabdázott és focizott annak idején, úgyhogy a szüleim részéről nem is volt kérdés, hogy támogatnak-e a sportolásban.

– mondta.

– Eleinte nehéz volt megszokni azt a napi rutint, hogy a reggeli tréningről kell rohanni a suliba. Azt gondolom azonban, hogy sosem ment a tanulmányi eredményeim rovására a sport. A tanárok többsége megértette ezt a helyzetet, és szerencsére az edzések nem is nagyon esnek bele a tanulási időbe, inkább a hétközi meccseknél fordul elő, hogy hiányoznom kell egy-két óráról – fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy miként sikerül az iskolát és a kézilabdázást összeegyeztetni. 

Fodor Veronika jelenleg beállósként játszik, de sok poszton megfordult már, kicsiként szivacskéziben a még kapuban is állt, azt azonban saját bevallása szerint nem szerette annyira. – Bujárszki Ádámnál voltam mind a két szélen, Rozi néninél és Tünde néninél pedig inkább belső posztokon játszottam. Amikor már ide felkerültem a Lokihoz, onnantól kezdtem el beállóban játszani. Nehéz volt bekerülni az első osztályú csapatba, mert sokan voltunk a 2005-ös korosztályban. Nagy sikernek éltem meg, hogy beválogattak, ezért amikor Márián Blanka berakott beállónak, akkor természetesen elfogadtam.

– emlékezett vissza. Megjegyzésképpen hozzátette, ma már nem tudná elképzelni, hogy máshol szerepeljen.

Az ifjú kézis a Loki NB I./B-s csapatában edz Kudor Kitti kezei alatt, azonban leginkább még az U19-es csapatban szerepel a bajnokikon. Ez a gárda csak rosszabb gólkülönbséggel a második az FTC mögött a korosztályos bajnokságban, az együttes eddigi legeredményesebbje pedig Fodor Veronika, aki 21 forduló alatt már 123 találatnál tart. –

A kézilabda nem egyéni dolgokon alapszik, hanem a csapattársak közötti játékkapcsolatokra épít. Beállósként főleg a többieken is múlik, hogy hányszor tudnak megjátszani, én pedig, ha megkapom a labdát, akkor fordulok és lövök – fűzte hozzá.
A sportoló elárulta, hogy homályosan, de látja maga előtt az első együttesbe vezető utat. – Nyilván mindenkinek ez a célja. Tudom, hogy mit és hogyan kell tenni ezért, de reálisan nézem a helyzetet, tisztában vagyok vele, hogy mennyire nehéz ezt elérni – hangsúlyozta.

A fiatal sportolónak már fel sem tűnik, hogy amíg kortársai nyáron 2 és fél hónapig vakációznak, addig ő folyamatosan edzésekre jár. – Igazán el sem gondolkozom azon, hogy nekem le kell mondanom bármiről, mert már annyira természetesen zajlik minden. Azt a kis szabadidőmet, ami van, a családdal és a barátokkal szoktam tölteni, ha van rá lehetőség, akkor sokat társasjátékozunk, azt nagyon élvezem. Ez kell is, mert nem nagyon lehetne úgy bírni, hogy nincs semmi kikapcsolódás. Egyébként szeretek nagyokat sétálni és zenét hallgatni, eközben tudok gondolkodni – mondta, majd megemlítette ha úgy adódik, akkor a Hódostól akár a Tócóskertbe is hazasétál.

Vera hamarosan érettségizik majd, ezért természetesen felmerült a továbbtanulás kérdése is. – Első helyen Egerbe, az edzőképzésre adtam be a jelentkezésem.

Amikor kisebb voltam, akkor nagyon sokat vigyáztam az unokatestvéreimre és ez bennem maradt, szerintem ezért is szimpatikus ez a vonal – fogalmazott. Megjegyezte, hogy szerencsére sok remek szakemberrel dolgozott együtt az utánpótlásban, ő általuk szerette meg ezt a hivatást. 

Az ifjú játékosra nemcsak az edzői, hanem a felnőtt csapat tagjai is nagy hatással vannak. – Mindegyikőjüket nagyon szeretem.

Akár velük edzünk, vagy csak megérkezünk a csarnokba mindig azt érzem, hogy teljes mértékben partnerként tekint ránk. Úgy viselkedik velünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, ez nagyon jól esik és hatalmas segítség. Sajnálom, hogy az idény végén Baba és Mari is elmennek a Lokitól – fűzte hozzá. 

Kíváncsiak voltunk rá, hogy Fodor Vera hol látja magát 5 év múlva és válaszból kiderült, hogy fiatal kora ellenére meglehetősen racionálisan gondolkozik a jövőjéről és ennek mentén szövögeti terveit. – Szeretném, ha már meglenne az edzői mesterdiplomám, vagy már a vége fele járnék a képzésnek. Remélhetőleg még mindig kézilabdázni fogok majd legalább az NB I./B-ben – fogalmazott szerényen. Az ifjú beállósnak azonban természetesen az a nagy álma, hogy a Lokiban játsszon, és később itt legyen majd edző. Hozzátette, tudja, hogy ezért rengeteget kell még dolgoznia. 

Bakos Attila

A DVSC-vel kapcsolatos további hírekért kövesse megújult Facebook-oldalunkat!