Ki a mókuskerékből! – Egy háromgyerekes debreceni anyuka a Bamako Rallyn

– vallja a fiatal anyuka, aki az elmúlt tíz évet a családépítésnek és három gyönyörű gyermek nevelésének szentelte. Ám annak érdekében, hogy kedvelt időtöltésének is áldozzon, mindeközben megszerezte a gépjárművezető szakoktatói végzettséget, amelyet lassan negyedik éve gyakorol, sőt, saját autósiskola alapítását tervezi. Bár a szakmai tevékenysége szorosan kötődik szenvedélyéhez, nem mondott le az igazi nagy kalandokról sem.

Egy kis adrenalin

– Tavaly egy esti grillezés alkalmával vetődött fel az ötlet, hogy megcélozzuk a Bamako Rallyt. Arra jutottunk a férjemmel (Bányai Péter Béla – a szerk.) és egy barátunkkal, Torma Péterrel, hogy ideje belevágni valamibe, ami kizárólag rólunk szól. 

– avatott be Zsófi.

Végül sikerült bejutniuk a 4X4-es túra kategóriába, és elindult a készülődés. Ebből a két idősebb gyermek is kivette a részét, méghozzá szívhez szóló módon. –  A Bamakónak mindig célja valamilyen jótékony ügy megsegítése. Régebben a Torday Emil Afrika-kutató által létrehozott Sierra Leone-i iskolát a versenyzők adománygyűjtéssel támogatták. Sokszor előfordult azonban, hogy menet közben kirabolták a segélyt szállító kamionokat, ezért idén inkább megemelték a nevezési díjat, és az abból befolyt összegből költenek az iskolára, egy részéből pedig makadámdiófákat telepítenek. Sokat meséltem erről a gyerekeknek is. A két idősebb, Barbi és Hanna a Szent József Általános Iskolába járnak, ahol megkeresték az igazgatót, és megbeszélték vele, hogy ők is szeretnének az alsósok körében adományt gyűjteni az afrikai gyerekeknek. Így történt, hogy cipősdobozok teltek meg ceruzákkal, tollakkal és cukorkákkal. Ezeket nemrég az iskolaudvaron nyújtották át nekünk, ahol közel négyszáz gyerek mondott értünk imát Szent Kristófhoz, az utazók védőszentjéhez – mesélte meghatottan Zsófi, aki férjével és barátjukkal karöltve a 125-ös rajtszámmal indul neki a világ legnagyobb amatőr rallyjának.

Lesz, ami lesz

Reális célkitűzéssel kerekedik fel hétfőn a #leszamilesz elnevezésű trió, méghozzá nem egyedüli debreceni csapatként. – Gyermekkori barátom, Ányos Péter is nekiveselkedik a hosszú útnak Balog Attila társaságában, ők a Petrol team a 123-as rajtszámmal. Sokszor segítettünk egymásnak az előkészületek során – árulta el Zsófi. Hozzátette, a papírügyek intézése, az autó egy éven át tartó felkészítése, a felszereltség és a fizikális erőnlét biztosítása mellett mentálisan is meg kellett alapozniuk az erőpróbát. – Még sosem voltunk ilyen hosszú ideig távol a gyerekektől, akik közül a legidősebb tíz, a legkisebb hatéves. Számomra ez a legnehezebb – ismerte el. Gondos szülőkként távollétük idejére alaposan megszervezték a három gyermek felügyeletét és mindennapjait: itthon Zsófi anyukája lesz a kapitány, akinek nagyon hálásak, hiszen nélküle nehezen válhatna valóra az álmuk. A felelős gondolkodáshoz pedig az is hozzátartozik, hogy nem vállalnak felesleges kockázatot. – Az a célunk, hogy eljussunk Sierra Leonéig. A legtöbb versenyző az afrikai szakasznál vérzik el, ott ugyanis kikerülnek az európai közlekedési kultúrából. Afrikában nincs kiépített úthálózat, csak koordináták alapján lehet tájékozódni. Ha ezt a szakaszt sikerül legyűrni, akkor elégedett leszek. Szakmámból adódóan is fontos számomra a defenzív vezetési stílus. Nem az a lényeg, hogy minél gyorsabban letudjunk egy-egy etapot, hanem meg tudjuk élni a kalandot, méghozzá épségben – zárta szavait.

VTN