A bajnokok között is a legjobb

Pótolhatatlan veszteség érte a magyar sportot, életének 48. évében, súlyos betegség után csütörtök hajnalban elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, a magyar férfiválogatott korábbi szövetségi kapitánya.

Bajnok és példakép

„Az ő esetében sajnos tényleg igaz a mondás, hogy mindig a jók mennek el először”

– sóhajtotta a telefonba Oláh Andrea, a DVSE korábbi sajtóreferense, a Magyar Vízilabda Szövetség egykori kommunikációs munkatársa a Hajdú-bihari Napló megkeresésére a szomorú alkalomból. – Tudtam, hogy mivel és mióta küzd, de amikor megláttam reggel a lesújtó hírt a legnagyobb közösségi oldalon, nagyon megviselt, amikor pedig az autóban ülve a rádióban meghallottam, nem bírtam tovább, eltört a mécses. Erre nem lehet felkészülni, győztesen vívott meg számtalan csatát, köztük három olimpiai döntőt, de sajnos a legfontosabbat elveszítette, amivel pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Azon szerencsések közé tartozom, aki személyesen is ismerte, sokat találkozhattam vele, akár Debrecenben, akár a vízilabda-szövetségben, sőt utóbbinál töltött éveim során dolgoztunk is együtt.

„Emberileg, szakmailag csak a legjobbakat lehet róla elmondani, óriási bajnok és példakép, egy klasszis, egy igazi legenda volt mindenki számára”

– hangsúlyozta Oláh Andrea, aki elárulta a Naplónak, a legszebb emlékei közé tartozik a 2014-es debreceni All Star Gála-mérkőzés, amikor testközelből tapasztalhatta meg Benedek Tibor és a többi olimpiai-, illetve világbajnok vízilabdázó emberi, szakmai klasszisát. Ahogy fogalmazott, született cívisvárosiként a debreceni vízilabda mindig ott lesz a szívében, de az elmúlt évben Benedek miatt kicsit UVSE-szurkolóvá is vált.

Kétszáz százalék

– Edzőként csodaszámba menően egy tehetségekkel teletűzdelt, de gyakorlatilag gimnazista csikócsapatot vezetett a legjobb nyolcba. Ezek a srácok rajongtak érte, és kitették a szívüket miatta a medencében. Kint voltam az utolsó fővárosi meccsükön, akkor már nagyon le volt fogyva, tisztán látszott, hogy komoly fájdalmai vannak, de az az öröm és boldogság az arcán a tanítványai teljesítményét látva megindító volt. Arra is nagyon jó visszagondolni, amikor 2017-ben egy hetet végigdolgoztam mellettük a masters világbajnokságon, láthattam azt, hogy ezek a sportemberek túl az aktív pályafutásukon is becsukott szemmel érezték egymást a vízben, akkora volt köztük az összhang és a szeretet. Tudvalevő, hogy nem ő volt a legtehetségesebb, gerincproblémák miatt kezdett el előbb úszni, majd vízilabdázni, és senki nem gondolta volna eleinte, hogy egyszer a világ legjobb játékosa lesz abból a balkezes fiúból.

„A mentalitása, fanatizmusa tette őt a bajnokok között is a legnagyobbá, nem száz, hanem kétszáz százalékot adott bele mindenbe, amibe belefogott.”

Játékos-pályafutása után szakvezetőként is hatalmasat alkotott abban a kevés időben, ami megadatott neki: 2013-ban egy olyan magyar válogatottal nyert világbajnokságot, amiről senki nem gondolta volna, hogy mindenkit maga mögé utasít abban az esztendőben. Azt mondják, senki nem pótolhatatlan – ő az, mind emberileg, mind szakmailag. Nemcsak a pólótársadalom, hanem az egész ország felfoghatatlan veszteséget szenvedett azzal, hogy már nincs köztünk – mondta el a jelenleg a Magyar Jégkorong Szövetség munkatársaként dolgozó Oláh Andrea.

Mindenki szerette

Szomorú hete van a hazai és egyetemes vízilabdának, ugyanis Benedek Tibor előtt nem sokkal, szerdán elhunyt a háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti György, a Nemzet Sportolója. A nemrégiben minden idők nyolcadik legjobb magyar pólósának megválasztott sportember jövő héten töltötte volna be 85. életévét.

– Gyurikát – ahogy az uszodák világában nevezték – mindenki szerette, mert nagyon jó kedélyű és vicces volt. Amikor először pillantottam meg a Komjádiban, belém hasított, hogy egy élő legenda közelében lehetek. Vele kevesebbszer találkoztam személyesen, legutóbb tavaly a Duna Arénában a Világliga szuperdöntőjén, akkor több kollégával beszélgettünk vele. Egy ismerősöm írta róla, hogy ő valószínűleg a halálát is elpoénkodná, sajnos már sosem tudjuk meg, milyen viccet talált volna ki erre – nyilatkozta Oláh Andrea.

MSZ

Benedek Tibor névjegye

Született: 1972. július 12., Budapest

Posztja játékosként: jobbszélső (balkezes)

Csapatai játékosként: KSI (1980–1989), Újpesti TE (1989–1996), Racing Roma (olasz, 1996–2001), Pro Recco (olasz, 2001–2004, 2007–2012), Honvéd (2004–2007)

Csapatai szakvezetőként: magyar férfiválogatott (2010–2012: másodedző; 2013–2016: szövetségi kapitány), UVSE (2017–2020: szakmai igazgató; 2018–2020: vezetőedző)

Legnagyobb sikerei játékosként: 3x olimpiai bajnok (2000, 2004, 2008), világbajnok (2003), 2x vb-ezüstérmes (1998, 2007), vb-bronzérmes (1991), Európa-bajnok (1997), 2x Eb-ezüstérmes (1993, 1995), 3x Eb-bronzérmes (2001, 2003, 2008), világkupagyőztes (1995), 2x vk-ezüstérmes (1993, 2002), vk-bronzérmes (1997), 2x világligagyőztes (2003, 2004), vl-ezüstérmes (2007), vl-bronzérmes (2002), 6x európai Szuperkupa-győztes (1994, 2003, 2004, 2007, 2008, 2010), 4x BEK/Euroliga/BL-győztes (1994, 2003, 2008, 2010), LEN-kupa-győztes (1993), 6x magyar bajnok (1991, 1993, 1994, 1995, 2005, 2006), magyar bajnoki ezüstérmes (2007), 2x magyar bajnoki bronzérmes (1992, 1996), 3x Magyar Kupa-győztes (1991, 1993, 2006), 6x olasz bajnok (1999, 2002, 2008, 2010, 2011, 2012), 2x olasz bajnoki ezüstérmes (2003, 2004), 3x Olasz Kupa-győztes (2008, 2010, 2011), ifjúsági Európa-bajnok (1989)

Legnagyobb sikerei szakvezetőként: világbajnok (2013), Eb-ezüstérmes (2014), vk-ezüstérmes (2014), 2x vl-ezüstérmes (2013, 2014)

Egyéni díjai: 4x az év magyar vízilabdázója (1992, 1993, 1994, 2002); az olimpia gólkirálya (1992), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2008), Budapest díszpolgára (2008), nemzetközi úszó Hírességek Csarnokának tagja (2016)