2023.10.05. 16:53
Születésnapos a Kisállomás, de ez nem az a Kisállomás, és amúgy már meg sincs!
Itt fogták el a veszedelmes árdrágítót, az Ausztriába menekülő csendőröket, és itt verték át a hamiskártyások Mirci Istvánt.
A Kisállomás az 1990-es években
Forrás: vasutallomasok.hu
Micsoda ünnepnap volt az október 5-e Debrecen számára 139 évvel ezelőtt, ezen a napon veheték birtokba a cívisváros dicső polgárai a Debrecen-Vásártér állomást, vagyis a sokat látott Kisállomást. Talán meg is ünnepelhetnénk, ha még állna az épület, és nem bontották volna le 1999 tavaszán. Talán ez az a rész, ahol az olvasó szeme akkorára kerekedik, mint a utasváró teremórája, és felhördülve mondja: hogy bontották volna? Ott van a Tócóvölgyben, és még mindig működik. Valóban megtévesztő, de a Kisállomás utca és a Bartók Béla út találkozásánál lévő – jelenleg működő – állomás helyén lévő üres területet ekkor még korcsolyapályának használták a gyerekek a fagyos hónapokban.
Az eredeti Kisállomást egy teljesen eltérő helyen adták át, és csak 1991-ben helyezték át a 108-109-es vasútvonal elágazó állomását a Tócóvölgybe. Erre azért volt szükség, mert az akkora már kibővülő város közlekedését akadályozták a sorompók.
De ne szaladjunk ennyire előre. A Füzesabony és Tiszalök felé közlekedő vonatok 1884-ben a Debrecen-Vásártér elnevezésű állomás felől közlekedtek, ez a mai Segner-tér területe, a buszállomás mögött., nagyjából ott, ahol ma már csak társasházak és egy hatalmas parkoló található.
Forrás: Fortepan / Fóris Gábor / Vastagh Miklós hagyatéka
A Debrecen egykori határán elhelyezkedő lévő Kisállomást nyüzsgő élet vette körül, hatalmas piactérrel, gabona, sertések, marhák cseréltek gazdát errefelé. Itt lépett fel a Gazdag Cirkusz, és itt fosztották ki a hamiskártyások a kabai Mirci Istvánt. Még villamosvonal is vezetett a vásártérig, az 5-ös villamos a Hatvan utca felől közlekedett. Mi volt tehát a Kisállomás, ha nem a világ közepe?
Volt itt történés bőven
„Veszedelmes árdrágítót” is fogtak a rendőrök a Kisállomásnál a korabeli Néplap egyik 1946-os cikke szerint. A monostorpályi gazda csaknem a hivatalos ár duplájáért adta szekeréről a kukoricát, melyet körbe álltak a vevők. Mire igazoltatták, addigra mind elkelt, ám az árdrágítási törvény miatt még a vevőket is megbírságolták. Innen indult 1948-ban a „színpompás májusi felvonulás”, a végeláthatatlan, boldog tömeg, akik a Szovjetúniót éltették. Más történelemkönyvbe illő jelenetet is megtapasztalt az épület, amikor 1945-ben huszonhat magyar csendőrt tartóztatott fel a debreceni rendőrök. Ausztriába akartak menekülni, ám a Kisállomáson leszállították és őrizetbe vették őket.
Egy évvel később egy öttagú társaság részegen megtámadta Szatmári László rendőrőrszemet. A banda feje fejszével rohant a rendőrre, akinek sípjelére erősítés érkezett a helyszínére, az ittas támadók azonban nem riadtak meg, így komoly verekedés kezdődött. Egy rendőr megsebesült, végül a tetteseket előállították a rendőrségen.
A kisállomás aztán véglegesen csatlakozott a civilizált világhoz. A Hajdú-bihari Napló 1960-as számában számolt be arról, hogy a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat az év második felében „fénycsöves világító berendezéssel” építi ki a Hatvan utcától a Kisállomásig tartó szakaszt, vagyis az úttest mentén telepített kandelábereknek köszönhetően innentől a Debrecen-Vásártérig fényárban úszott a város. Éljenek a villanyoszlopok!
Az utolsó évek
A vasúti forgalmat tehát 1980-ban megszüntették, azonban nem mindenki számára jelentettek romantikus nosztalgiát a zakatoló kerekek:
– Ha valaki, én is szenvedő alanya voltam idestova ötven évig a jelenlegi Kisállomás idegtépő mivoltának. Azt a kifejezést, hogy Kisállomás, mindenesetre el kéne felejteni, hogy még emlékezetében se legyen a környék lakóinak – így nyilatkozott a Naplónak Nagy Mihály, amikor 1987-ben az újonnan épülő állomás elnevezésére írtak ki felhívást.
Hatalmas beruházással felépült az új Kisállomása Tócóvölgyben. Ez azonban nemcsak nevében nem őrizte meg a régi emlékét, de kihasználtságát tekintve sem – írt a Naplónak 1991-ben Gyuricza Antalné, aki azt kifogásolta, hogy a városba jutás az állomás áthelyezésével sokkal körülményesebb lett.
Forrás: Hajdú-bihari Napló
A szebb napokat látott Kisállomás utolsó éveiben már hajléktalanok menedéke lett. A Napló tudósítója az 1990-es évek végén áldatlan állapotokról számolt be: az ablakok nélküli épületben büdös ruházat, italosüvegek, „drogos kinézetű” emberek. Az akkori cikkekben még kérdéses volt, hogy az életveszélyes vált épületet felújítják-e, azonban erre soha nem került sor.
Vegyünk búcsút a Kisállomástól Deák Ferenc kabai lakos soraival, aki 1991-ben a Napló hasábjain így köszönt el az állomástól:
Csöndben megkerülöm az épületet, benézek az egészséges gaztól zöldellő kiskertbe, amely valamikor ápolt és gondozott zöldségeskert volt. Bizony, a virágoskert is pusztulóban. A város felőli oldalon az élet zaja lüktetően folyik, míg a vasúti oldal teljesen kiürült, még csak vasúti kocsit sem látni. Mint ahogy vannak írott és íratlan szabályok, s mint ahogy maradnod vagy menned kell, avagy élned s halnod, ahogy a sors kívánja. Ez jutott a több mint negyvenéves múltjával a Kisállomásra is. Még a nevét sem adhatta tovább egy szép újnak.
