Kölcseyt és a korabeli Debrecent idézi a kollégium kiállítása

Telt házas érdeklődés fogadta a Kölcsey debreceni diákévei címet viselő kiállítás megnyitóját szombat délután a Debreceni Református Kollégium Múzeumában.

 – fejtette ki köszöntőbeszédében Csorba Dávid. A múzeumigazgató felelevenítette, a reformkor idején történt események közepette születtek meg azok a fogalmak, melyet mai polgári világunk használ. Így a jogegyenlőség, a népképviselet, a vallás- és a sajtószabadság.

– Debrecen mellett joggal emlékezhet Pozsony, Pest, Álmosd és Cseke is ezekben a napokban. Ám Debrecen azzal teszi le a névjegyét ennek az ünnepnek az alkalmával, hogy Kölcseyt és azt a kollégiumot állítja elénk, melynek neveltetése, könyvei, tanárai és szellemisége útjára bocsátotta nemzeti himnuszunk öröklőjét – fogalmazott az igazgató.

– Népünk máig nem szűnt meg ismételten emlékezni Himnuszunkra és annak szerzőjére, aki költeményében maga is az emlékezés lelki parancsának tesz eleget. Kölcsey egyetlen iskolájában, a  Debreceni Református Kollégiumban vészesen zsugorodó nemzeti kincsünk kiemelkedő darabjait őrizzük – mondta a kiállítást megnyitó beszédében Győri János. A Tiszántúli Református Egyházkerület közgyűjteményi igazgatója ismertette, a tárlat a kollégium különböző intézményei által őrzött dokumentumok segítségével mutatja be Kölcsey Ferenc debreceni kapcsolatait és a költő itt szerzett műveltségének a Himnuszra gyakorolt hatását. Kölcsey összesen tizenhárom évet töltött Debrecenben, amelynek kollégiuma kétezer diákjával akkoriban az ország legjelentősebb intézménye volt.

Az igazgatótól megtudtuk, a kiállítást hagyományos eszközökkel mutatják be, a témához illő, szolid eleganciával. Mellőzték a manapság népszerű, interaktív eszközöket, Kölcsey Himnuszát nem kívánták kitenni gyors sikerrel kecsegtető megoldásoknak. A fali táblák szövegei a megszokottnál terjedelmesebbek: megállásra, elmélyülésre késztetik a látogatót.

– A magyar nép zivataros századai Kölcsey korával nem értek véget. A Himnuszban megfogalmazott nemzeti sorsélményt 1848-49, majd a két világháború következményei, végül 1956, de a közelmúlt eseményei is tovább erősítették közösségi emlékezetünkben. Meggyőződésem, hogy járványokkal, aszállyal és háborúkkal terhelt mai világunkban a Himnusz biztos tájékozódási pont lehet számunkra – fejtette ki az igazgató.