Buda Ferenc tanácsa az ifjú költőknek: soha ne hazudjanak, versben semmiképpen

Az emberré válásom folyamatában nagyon nagy szerepe volt a könyvnek – vallja Buda Ferenc. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító a Debreceni Ünnepi Könyvhét díszvendégeként nyitja meg a programsorozatot június 9-én 17 órakor a Csapó utcán.
Az alkotó Debrecenben született 1936. őszén és mint mondta felnőtt koráig ki sem mozdult a városból. Alig volt ötéves, amikor megtanult olvasni, első könyvét az édesanyjától kapta. – Petőfi Sándor összes költeményét néhány hét alatt elolvastam, ha értettem, ha nem – idézte fel nevetve.

A cívisvárossal kapcsolatos legelemibb élménye után érdeklődtem, s gondolkodás nélkül felelte: a szegénység.

Gyermekkorában egy pincelakásban élt a szüleivel, sokat nélkülözve. Egy másik erős emlékként a Nagyerdőt említette, barátaival gyakorta jártak ide, ha a természetbe kívánkoztak. – Az volt a mi vadonunk – fogalmazott. A Fazekas-gimnáziumban történelem tanárának, Kiss Tamásnak mutatta meg először költeményeit, aki – egy szerzőt megillető tisztelettel – otthoni címére küldött válaszlevélben írta meg véleményét és egy életre szóló tanácsot: „Úgy kell a verset megírni, hogy ne legyen benne egy felesleges szó sem.” Buda Ferenc a mai napig tartja magát ehhez. Az utána jövőknek, az ifjú alkotóknak ugyanezt adná tovább és hozzáteszi: Soha ne hazudjanak! Maguknak se és a világnak se. Versben semmiképpen. A vers szent.

Rácsok mögött nincs álarc

Másodéves volt a Kossuth-egyetemen, amikor az 56-os forradalom után perbe fogták és egy évnyi börtönre ítélték három verse miatt. Szabadulása után Budapestre költözött párjával és alig egyéves lányával, nehéz öt év következett, mire végre tanári állást kapott. – Megpörkölődtünk a történelem lángja által – így fogalmazza meg. A börtönben töltött időszaknak is a hasznát emeli ki: – Az ember és társadalomismeretnek egy más módon megismételhetetlen iskoláját járhattam ki. Ott nem játszhatod meg magad a másik előtt, mert egy fedél alatt élsz vele éjjel-nappal. Akkor is megmutatkozik az arcod, ha valamilyen módon szeretnéd elkendőzni. Hosszú napok és éjszakák telnek el úgy, hogy az ember csak befelé figyelhet. Az ember, ha nyitott szemmel, füllel, szívvel jár a világban, akkor sok minden nyomot hagy benne és ez vagy közvetlenül vagy áttételesen formát kap majd az írásaiban – mondta. A börtönversek 1989-ben jelenhettek meg.

Léleksimító olvasás

A költő, műfordító mindenkit olvasásra buzdít, hangoztatta, nem csak szépirodalmat, bármit érdemes. – Alkalmat ad arra, hogy higgadtabban közeledjünk a világhoz. Zaklatottan nem lehet olvasni. Az olvasmány elsimítja az ember felborzolódott lelki világát – nyilatkozta.
Kérésemre, ajánljon egy verset, olvasóink néhány percnyi lelki nyugalmát biztosítandó, a Leng leng címűt hozta fel. Leng, leng az egek ablaka, / túlnan ül Isten egymaga. / Tűnődve, némán kémleli: mi jót művelnek ott alant / okos, szép teremtményei: / mit ültetnek, mit irtanak, / mint raknak föl, majd rontanak / fészket, fatornyot, kőfalat, / egymást mint ölik s ölelik, / míg földi létük letelik.

HaBe