Felavatták a Térey János Könyvtárat

Térey János nevét viseli Vámospércs új könyvtára, amely a nemrégiben felújított művelődési ház emeletén található. Itt kétszer akkora tér fogadja az olvasókat, mint az elődjében. Az első, tágas kölcsönző részen túl, gyereksarok, szakirodalmi helyiség és egy kisebb olvasóterem kapott helyet. Szükség is van rá, hiszen 13 509 kötettel gazdálkodnak az itt dolgozók.

A számot Nyakas Gáborné könyvtáros feleli kérdésemre gondolkodás nélkül. A debreceni születésű Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díjas költő, író gyermekkora egy részét Vámospércsen töltötte. Családjával itt műveltek egy zártkertet, számos írásában megörökítette élményeit. Ezekről is szó esik a magyar alföld poétikái című kétnapos irodalomtörténeti konferencián, amelyet a Fiatal Írók Szövetsége és a város önkormányzata szervezett a névadó alkalmából.
 

Amikor Térey János Könyvtárról beszélünk, nem arról van szó, hogy a helyi könyvtár felveszi a barátunk nevét, hanem a helyi közösség egy volumenében, funkciógazdagságában új minőséget épített itt, ami reményeink szerint, a költő, író neve, szellemisége és hozzánk fűződő szeretete által is áthatott – így nyitotta a pénteki névadó ünnepséget és irodalomtörténeti konferenciát, a főszervező Korpa Tamás Vámospércsen. Az alkalom valóban inkább baráti összejövetelnek tűnt, mint hivatalos eseménysornak. Az az érzésem támad, hogy ha jelen lehetne, jól, otthonosan érezné magát a tágas, könyvekkel teli térben a költő, akit három éve, negyvennyolc éves korában váratlanul vitt az égi kollégák, barátok társaságába egy infarktus. 

Ménes Andrea polgármester felidézte első találkozását a debreceni születésű költő, íróval a hat évvel ezelőtti helyi irodalmi szimpóziumon. A városvezető őszintén az alkotó elé tárta izgalmát, hiszen nem minden nap találkozik az ember Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjas költővel, akinek a drámáit a Nemzeti Színházban játsszák. A vendég, aki akkor 25 éve nem járt gyermekkora fontos helyszínén, így felelt: én sem minden nap találkozom vámospércsi polgármesterrel. 
Ezután gyakoribbá váltak látogatásai, sokak számára emlékezetes a 2018-as díszpolgári cím átadása, ami a titkos szervezésnek köszönhetően, valódi, megható meglepetéssé válhatott az ünnepelt számára. 

Szívbéli wigwam lett 

„Búvóhely mindig nagyon kell ...első wigwamomat a vámospércsi kertben emeltem szőlőkarókból és akácfaágakból” – ezzel az idézettel kezdett Harmath Artemisz irodalomtörténész. Az alkotó özvegye hangsúlyozta, a település neki és néhai férjének szívbéli, költészeti, tudományos és családi búvóhelyévé vált. A 2016-os szimpózium nyomán születő műveken keresztül a helyiekkel együtt dolgozták fel a múltból a jót, s nehezét egyaránt. A család elzarándokolt a gyerekkori helyszínekre is. Köszönetét fejezte ki, amiért összeérhetett a történelmi múlt és a jelen ebben a kultúraápoló közösségben. 

A kertbéli hétvégék emléket Bán-Horváth Veronika, Górász Péter felolvasással, Hoppál Mihály különleges zenei aláfestéssel tették a hallgatóság számára átélhetővé. 

Az ország és a megye fővárosából érkező vendégek egymást régi ismerősként kezelték, a jó kedélyű diskurzusok, összenézések születésnapivá tették a hangulatot. A számos papírra vetett, vagy színpadra vitt mű után újra született valami, ami őrzi ezt a nevet, s mindent, amit a birtokosa képviselt. Egyetlen fejlehajtásnyi pillanat volt, amikor valóságossá szilárdult a hiány: az emlegetett barát, kedves ismerős nincs közöttünk és e földön már soha nem is lehet. Az a momentum, amikor a kivetítőn egy videón Térey János olvassa fel egyik művét, Harmath Artemisz pedig az érzés súlyától tartva, nem tudja ráemelni tekintetét. 

HaBe