Üres, de nem lakatlan a Vojtina – különleges kulisszajáráson vettünk részt

Aki járt a debreceni Vojtina Bábszínházban, azt tapasztalhatta, hogy minden alkalmammal sürgés-forgással kísért gyermekzsivaj jellemzi az intézményt. Magi Krisztina a Napló ottjártakor először arról beszélt, hogy a próbák és az aktív szakmai munka ellenére a gyerekek jelenléte nélkül kongó üresség lengi be a bábszínház fogadó és előadótereit.. A csúnya kislány éltre keltője bábjával együtt fogadott bennünket.

„Kicsit olyanok vagyunk most, mint a lánc nélküli bicikli: folyamatosan dolgozunk új előadásokon, elkészülünk, házon belül bemutatjuk, de nehéz megélni azt, hogy a közönséggel nem, vagy csak online formában van lehetőség megosztani a gondolatainkat”

– fogalmazott.

A bábszínház ünnepi, negyvenötödik évada Magi Krisztina számára mozgalmasan indult: Az égig érő fa című magyar népmesét, a Családkollázs elnevezésű színházi nevelési programot ötödik és hatodik osztályos gyerekeknek, valamint a Szellőn szökellő című, óvodásoknak készült mozgásos interaktív játékot is bemutathatták.

– Már augusztus elején elkezdtük a próbákat, hogy mikor elindul a tanév, minél többször és a lehető legtöbb gyereknek tudjunk játszani. Hiszen mi is érzékeljük a bábszínházra való igényt a gyerekek, a szülök és az intézmények részéről is – mondta a bábművész.

„Nagyon várjuk, hogy megnyíljanak a kapuk, betérjenek a gyerekek és újra játszhassunk nekik. A bábelőadás közösségi műfaj, együtt kell, hogy megszülessen a társulat többi tagjával”

– magyarázta Magi Krisztina, mielőtt elindultunk volna a bábszínház labirintusszerű, izgalmas belső tereinek felkutatására.

– Az, hogy a gyerekek testközelben vannak, látom az előadás végén a tekintetüket, vagy búcsúzáskor megfogják a kezem: nekem ezek a legfontosabb visszajelzések. Amikor szeptemberben először jött óvodás csoport, meghallottam a zsongásukat: az ilyen pillanatokban ismerem fel, hogy ők a kedvenceim a bábszínházban – fejtette ki Magi Krisztina.

Műhelytitkok

Utunk először a Vojtina aktuális, ám közönség nélkül maradt Bábok és teremtőik, avagy a Mesterek című kiállításához vezetett, mely a társulat műhelyében tevékenykedő mesteremberek munkáját mutatja be: hogyan kelnek életre a bábok egy-egy anyagdarabból, míg a Vas Laci című alkotás elkészül. A kiállítótértől továbbhaladva a gyerkőcfolyosóhoz érünk: a falakat a legkisebbek rajzai, pályamunkái díszítik. – Fontos hogy a szakmai kiállítás mellett a gyerekeknek is van kiállítóterük, mert megmutatja: honnan hová lehet eljutni – jegyezte meg idegenvezetőnk, majd belülről csak futkosófolyosónak nevezett átjáró után a labirintushoz vezetett bennünket.

A színpad mögött elhaladva bekukkanthattunk a függönyök mögé, ahol egy új előadást, az Arika, az elkápráztatóművészt próbálták a színészek, következett a hátsó kis udvar, majd azon túl az első műhely, benne a népszerű alapanyagok: polikarbonát, polifom és a megformálásukhoz szükséges, katonás rendben elrakott eszközök. Az emeleten épp a bábszínház üvegfalainak farsangi díszei készültek, több tucat papírforma sorakozik a munkaasztalon, melyek a Maskarádét idézik majd a következő hetekben.

Amikor a farsang ideje véget ér, ezek a díszek is a régiek mellett, az egyik belvárosi hatalmas raktárban várják majd, hogy újra feladatot kapjanak.

Az egyik műhelyből ki, a másikba be: itt készülnek a Messzeringó kellékei, az ezermester épp egy klarinéttartót javít a varrodában. Mindig van mit csinálni – mondja, a próbák hevében ugyanis a színészek rendszerint annyira leamortizálják a bábokat, hogy a bemutató előtt helyre kell pofozni őket.

A Vojtina legvarázslatosabb helye a színpad után a jelmeztár: mesés ruhaköltemények, többek között a Mátyás-mesék jelmezei. A társalgóban a Vojtina TV díszlete zöld háttérrel, végül egy újabb raktár: telis-tele hangszerekkel.

Magi Krisztina nélkül a különböző titkos terek sokaságában, folyosók és kisebb-nagyobb műhelyek láncolatában biztosan eltévedtünk volna. Megtudtuk, hogy tárolják a képírók a kenderkócot, a varrómesterek a tűt és a cérnát, és kulisszajárásunk végére összeállt a kép: megannyi szorgos és nagy tudású ember munkájának gyümölcse, hogy a bábost és bábuját hangos tapssal köszönti az elégedett gyermekközönség.

SZD