Mi történik Debrecenben a szelektívbe dobott hulladékkal? – „kikukáztuk” a válaszokat! - fotókkal, videóval

A telepen sirályok rikácsolása mellett fogadott minket Kirilla József, az AKSD Kft. válogatóüzemének vezetője, aki a szelektív hulladék feldolgozását menedzseli az üzemben. – Havonta 2500-3000 tonna hulladék érkezik ide nemcsak Debrecenből, hanem az ország számos pontjáról. Ezeket kiválogatjuk, és az üveg kivételével bála formában készítjük elő az újrahasznosításra – ismertette a számokat. Hangsúlyozta, hozzájuk a válogatóüzembe kizárólag a szelektíven gyűjtött hulladék jön. 

– Ez nem azonos és nem is keveredhet a vegyesen begyűjtött hulladékkal, amelyet a köznyelv úgy hív: kommunális hulladék. Már csak azért sem borítjuk össze a kettőt, mert az utóbbit egy másik telephelyre, a Debreceni Hulladék Közszolgáltató Nonprofit Kft. (DHK) telepére szállítják, hogy ott szintén egy válogatóüzemben kinyerjék belőle azon anyagokat, melyekből később másodlagos tüzelőanyagot állítanak elő – cáfolta meg Kirilla József a városi legendát, miszerint felesleges külön gyűjteni a hulladékot, mert végül úgyis egy helyre megy.

Hulladék több tucat frakcióra válogatva

A szelektív gyűjtőkből beérkezett tartalom a válogatóüzem udvarán méteres kupacokban áll, ezeket kint „műfaji” besorolásuk szerint külön frakciókban tárolják a feldolgozás előtt. – Itt vannak a lakosságtól érkező vegyes üvegek, az ipari-kereskedelmi szereplőktől a nagyobb műanyag csomagolóanyagok, az intézményekből a papírok, a lakosság sárga fedelű kukáinak és a sárga szemeteszsákoknak a tartalma, illetve ide jönnek még a környező települések szelektív szigeteiből a hulladékok – mutatott körbe az üzemvezető, és hozzátette, ezeket bent a csarnokban még további 14 különböző frakcióra válogatják szét. Előtte azonban, akárcsak egy jobbfajta tehetségkutató műsorban, egy kisebb, felületes előválogatón esik át a kinti kupac, ilyenkor szedik ki azt, ami első látásra nagyon nem odavaló. Mint megtudtuk, a lakosság „kreativitása” határtalan: 

A kint előzetesen kiválogatott halmokat egy rakodógép hordja be a válogatóüzembe. – Ez itt mind nem szemét, hanem hulladék. Nem aranyrudak formájában ugyan, de kereskedelmi értéke van – mutatott rá Kirilla József, amint beléptünk a zajos csarnokba, ahol egy berendezés segítségével tovább szelektálják a kupacok tartalmát.

A gép eléggé válogatós

– Egy zsákfeltépő szerkezettel indul a folyamat. A szerkezet lényege, hogy öt darab kasza segítségével az egyben maradt zsákokat felszakítsa, és tartalmukat egyenletesen eloszlassa egy szállítószalagon. Ezzel tudjuk az egész rendszer sebességét is állítani; most egy nagyjából középső értéken mozog, mellyel óránként 5-6 tonna hulladékot tudunk feldolgozni. Szépen „eszi” az anyagot; amikor még manuálisan válogattunk két nagy szalagon, rengeteg emberrel, akkor óránként 600, vért izzadva 800 kilót tudtunk belőle kihozni. 

– magyarázta Kirilla József. Mint elmondta, a termetes darabok eltávolítása utána megszabadulnak az egészen pici daraboktól is, mert nem lehet őket újrahasznosítani. – Ebben a szakaszban kizárólag a berendezés végzi a válogatást. Ötcentis rácsokon halad át a hulladék, így az ennél kisebb mütyürök, apró papírfecnik leesnek egy konténerbe, s azt a DHK lerakóhelyére viszik – tudtuk meg.

Mint mosáskor, színek szerint is válogatnak

Mint kiderült, a színek szerinti optikai válogatást is egy gép végzi. – Egy fénysávon megy keresztül a hulladék, és a visszatükröződés spektruma alapján azonosítja a számítógép, hogy milyen anyagú és színű az adott hulladék, majd a beállításoknak megfelelően ad ki parancsot a szalag végén elhelyezkedő 110 fúvókának, hogy le kell-e választani az adott anyagot, vagy sem. Így szelektáljuk a PET-palackokat, a Tetra Pak csomagolóanyagot, a polipropilén és polietilén fóliát, a HDPE-flakonokat, azaz a tisztítószeres flakonokat, valamint a polipropilén tejfölös és a joghurtos poharakat is – sorolta a hulladékgazdálkodási szakember. 

Ennek a folyamatnak a végén szintén emberi erőforrással ellenőrzik, hogy a megfelelő helyekre kerültek-e az újrahasznosítható csomagolóanyagok, minden szalag végén két kolléga korrigál kézi válogatással.

Azt is láthattuk, ahogyan a fémeket különböző gyűjtőkbe juttatja el a berendezés. – A vasdobozokat mágnesszalaggal, az alumíniumot pedig örvényáramú szeparátorral szelektáljuk. Egy kéttonnás mágnesdarab van felfüggesztve, amely az alatta lévő szállítószalagokról felkapja a vasat, és lepottyantja a gyűjtőbe. Az alumíniumot egy gyorsan forgó dobbal választjuk ki, s az örvényáramnak köszönhetően átugrik a szomszédos tárolóba – ismertette Kirilla József.

Megmutatta azt is, hogy végül az alaposan szétválogatott hulladékot frakciónként tömörítik, bálázzák, és így szállítják tovább újrahasznosításra, ottlétünkkor az udvaron éppen több bála vegyes papírt, hullámkartont és Tetra Pak csomagolóanyagot mozgattak a járművek.