Megemlékezés

2024.01.14. 14:30

A balmazújvárosi Feri bácsi 17 évesen a poklok poklát élte át egy szovjet munkatáborban

Istentisztelettel, koszorúzással emlékeztek a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyokra és kényszermunkásokra Balmazújvárosban.

Nagy Emese

Vidáné Hüse Tünde és nagyapja, Hüse Ferenc

Forrás: Vidáné Hüse Tünde-archív

Több tucatnyian gyűltek össze a balmazújvárosi Németfalu - Hagyományok Házában vasárnap, hogy koszorúzással tisztelegjenek és együtt emlékezzenek a 79 évvel ezelőtt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyokra és kényszermunkásokra.

Az eseményen elhangzott, 1945 januárjában szovjet parancsra, újvárosi emberek közreműködésével a német származásúak nagy részét „begyűjtötték”. Két hétig a mai polgármesteri hivatal és a kastély pincéjében tartották őket fogva, majd bevagonírozták, és elvitték őket a mai Ukrajna területére munkatáborba.

Megtörte a csendet

– Nagypapám, Hüse Ferenc három évet töltött el egy oroszországi kényszermunkatáborban, nagyon sokáig nem beszélt az átélt borzalmakról, de hosszú évtizedek után megtörte a csendet – fogalmazott az eseményen Vidáné Hüse Tünde, aki megosztotta nagypapája történetét a résztvevőkkel. – Mindössze tizenhét éves volt, amikor édesanyját és nővérét szó szerint begyűjtötték, de mivel a családban még volt két kiskorú testvére, így nagyapám úgy érezte, anyja helyett önként jelentkezik, inkább őt hurcolják el, anyja pedig otthon maradhasson a testvéreivel – ez így is történt.

Hazaérkezése után harminc éven át nem beszélt a munkatáborban töltött évekről, de az idő előrehaladtával később mégis úgy látta, jogunk van tudni, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül

– mondta.

Embertelen és méltatlan körülmények

Az egykoron elhurcolt férfi unokája felidézte, a kényszermunkások embertelen és méltatlan körülmények között dolgoztak a bányában, a szállás, ahol éltek, szintén borzalmas volt. – Rendszeresen térden állva dolgoztak, folyamatosan folyt rájuk a hideg víz, akkoriban nagyon hideg telek voltak, még a ruha is rájuk fagyott, állandóan fáztak és éheztek. A szálláson egy pici kályha volt, rongyokkal tüzeltek. Élelmet alig kaptak, szinte semmire nem volt elég, az éhenhalás szélén voltak. Esténként próbáltak kiszökni a szállásról, ám az őrök mindig lesben álltak, csak ritkán sikerült átjutni rajtuk. Ilyenkor az utcákat járták éjszaka, hátha találnak valamit, amit meg tudnak enni. Ma már hihetetlenül hangozhat, de a kóbor állatokat megfogták, megnyúzták, majd elfogyasztották őket. Ha krumplihéjat találtak, abból levest készítettek. Ha valakit rajtakaptak, hogy megpróbál megszökni, azt kivégezték. Nagypapám több balmazújvárosi ismerőse, rokona halálát nézte végig, közülük többen éhen haltak. Sokan voltak, akik este lefeküdtek aludni, reggel pedig már nem ébredtek fel – emlékezett vissza Hüse Ferenc szavaira unokája.

Vidáné Hüse Tünde
Vidáné Hüse Tünde a vasárnapi megemlékezésen
Forrás: Kiss Annamarie

Hozzátette, az a feladat is a munkásokra hárult, hogy a holttesteket tömegsírba dobják. Egyik alkalommal Tünde nagyapját a reggeli sorakozónál kivették a sorból, mert ellenszegült egy katonának, elrángatták a többi rab mellől, egy mély verembe dobták, ahol már több halott is volt. – Akadt egy emberségesebb katona, akinek feltűnt, relatíve rég nem látta nagyapámat, aztán a tudomására jutott, mi történt, megkereste őt, és kisegítette a veremből – fogalmazott.

Ezért élte túl a borzalmakat

Mint megtudtuk, Hüse János az életét egy térdsérülésnek köszönheti, ami elfertőződött, elgennyesedett, az orvos munkavégzésre alkalmatlannak nyilvánította. Nővérével együtt feltették egy vagonra, és hazautazhattak Balmazújvárosba. – Az újabb kihívás az volt, hogy hiába tért haza, sokáig csak keveset ehetett. Többen abba haltak bele, hogy túlették magukat. Nagyapám fokozatosan, napról napra emelte az adagokat, tudta, hogy a szervezetét hozzá kell szoktatnia az ételhez. Soha semmit nem bízott a véletlenre, világéletében dolgozott. Kezdetben cseléd volt, állatokkal foglalkozott, majd az itteni tsz-nek lett a vezetője. Nem akármilyen életet élt, mindenki számára példaértékű lehet. 2021 októberében, 94 évesen halt meg – zárta a megemlékezést Vidáné Hüse Tünde.

Igazi harcos, aki világéletében küzdött

Vidáné Hüse Tünde a Haonnak elmondta, Feri bácsi világéletében erőn felül küzdött, igazi harcos módjára, és soha nem adta fel. – Meggyőződésem, hogy a munkatáborban eltöltött 3 év tette erőssé, bölccsé és nagyszerű tanárrá. Kemény elvek szerint élt, és eszerint nevelt minket is az életre. Több olyan mondata volt, melyek a mai napig a fülemben csengenek.

Sokszor mondogatta: a tisztesség, a rend és a fegyelem az alapja mindennek, illetve arra kell törekedni, hogy az ember mindig önmagának és a családjának dolgozzon

– emelte ki. Hozzátette, egyvalami biztos, az egész lénye, a személyisége, minden gondolata nyomot hagyott ebben a világban. Valódi értéket teremtett, mely generációról generációra öröklődik. – Nekem ő a példaképem – árulta el mosollyal az arcán Hüse Ferenc unokája.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában