Megemlékezés

2023.11.08. 17:46

Több mint ezer ember raboskodott az ebesi táborban – fotókkal

A hortobágyi zárt táborok felszabadításának 70. évfordulójára emlékeztek meg november 8-án Ebesen.

Kiss Dóra

A megemlékezésen tárlatvezetést is tartottak az Ítélet nélkül – családok a munkatáborban című kiállításban

Forrás: Molnár Péter

Kevésbé ismert, hogy 1950 és 1953 között a Hortobágy és Nagykunság területén létrehozott 12 kényszermunkatábor egyike Ebesen volt. 1951. november 21-én az első családok idehurcolásával népesült be az ebesi tábor, ahol a 22 hónapos fennállása során 1071 fő raboskodott. A szerdai rendezvényen az elhurcolt családokra emlékeztek. Az emlékezőbeszédeknek a polgármesteri hivatal adott otthont, ahol Szabóné Karsai Mária polgármester köszöntötte a megjelenteket. Felidézte, 1950 nyarán indult meg a kommunista hatalom a köztudatban legkevésbé ismert erőszakos tette, melynek során a nyugati és déli határsávból családok ezreit, mintegy 10 ezer ember hurcoltak el ártatlanul, ítélet nélkül kényszermunkatáborokba. 70 évvel ezelőtt, 1953 őszén szabadították fel a táborokat, ám a meghurcolt és földönfutóvá tett emberek nem térhettek vissza rabságuk előtti életükbe, a hatalom szemében továbbra is rendszer ellenségei maradtak.

A 70. évforduló arra hívja fel figyelmünket, hogy soha nem történhet meg még egyszer ilyen szörnyűség. Ma el sem lehet képzelni, milyen volt ezt az időszak. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az elhurcoltak életét jobban megismerhesse a közvélemény. Nehéz örökség ez egy településnek, de önkormányzatunk felvállalta, hogy méltón ápolja ennek a szörnyűségnek az emlékét

– hangsúlyozta. Kifejtette, a településen a Széchenyi Ferenc Tájmúzeum dolgozta fel és mutatja be a munkatábor történetét, 2005 óta állandó kiállítás állít emléket ennek a történelmi szégyenfoltnak, továbbá a református templomkertben emléktáblát helyeztek el, a múzeumkertben pedig síremléket.

Szabóné Karsai Mária polgármester
Szabóné Karsai Mária polgármester
Forrás: Molnár Péter

Beleivódott a lelkekbe az az éjszaka

Az idő múlásával egyre kevesebb a túlélő, akik hitelesen be tudnak számolni a tábor történésekről, az ebesi megemlékezésen Bárány Ottóné Badi Györgyi beszélt a 70 évvel ezelőtt átélt szörnyűségeiről. Visszaemlékezéseiben felidézte, a Hortobágyra történő deportálások 1950. június 3-án, éjszaka 2 óra körül kezdődtek. Az addig békésen élő, becsülettel dolgozó embereket kiemelték a lakóhelyükről, mert „a faluban való tartózkodásuk aggályossá vált”.

Bárány Ottóné Badi Györgyi a szerdai megemlékezésen
Bárány Ottóné Badi Györgyi a szerdai megemlékezésen
Forrás: Molnár Péter

– Marhavagonokba zártak, és elindultak a vonatok velünk az ismeretlenbe. Néhány óra alatt veszítettük el mindenüket, és a tragédia, ami velünk történt, megindította sok-sok Dráva-menti falu visszafordíthatatlan pusztulását – osztotta meg fájó emléket. Mint mondta, azt az éjszakát soha nem fogja elfelejteni, olyan mélyen beleivódott a lelkébe. Az akkor mindössze 12 éves Györgyi családjával a Lenin-tanya nevű táborba került. Éjszaka érkeztek meg a tanyára, ahol egy 10x12 méteres fabarakk állt, 368-an jöttek akkor, az egyetlen barakkba 146-an költöztek be. 39 hónapig éltek itt, embertelen körülmények között. A szabaduláskor kezükbe adták a be- és kijelentő lapokat, az itt eltöltött idő alatt „nem léteztek”. A tábor miatt 3 évet hagyott ki az iskolából, a szabadulás után nem vették fel középiskolába, ezért magántanuló lett, leérettségizett, elvégezte az egyemet, majd pedagógus lett belőle.

Mikor megszabadultunk, azzal bocsátottak el bennünket, hogy erről soha senkinek nem szabad beszélni. Nem beszéltünk, még a saját családtagjainknak sem. Később, mikor elkezdtünk róla beszélni, akkor pedig nem hitték el

– mondta Györgyi. Kutatni kezdtek a levéltárakban, bizonyítani akarták, hogy ez a tábor létezett. Fájóan mondta, hogy vannak, akik még most sem hiszik el, hogy voltak ilyenek. Köszönetet mondott az ebesi szoba létrehozásáért, mely az ő emléküknek állít emléket.

A kommunizmus ma is él

A visszaemlékezés után a kiállítás egyik rendezője, Rózsahegyiné Juhász Éva, az Ebes Fejlődéséért Alapítvány elnöke idézte fel, hogy is jött létre a síremlék, valamint a tájmúzeumban az Ítélet nélkül – családok a munkatáborban nevet viselő állandókiállítás, melyet 2005. október 8-án nyitottak meg.

Rózsahegyiné Juhász Éva, az Ebes Fejlődéséért Alapítvány elnöke
Rózsahegyiné Juhász Éva, az Ebes Fejlődéséért Alapítvány elnöke
Forrás: Molnár Péter

Ezt követően Papp László, Debrecen polgármestere mondott beszédet, akinek személyes érintettsége is van a munkatáborok kapcsán, elsőként azonban a kommunizmussal kapcsolatos gondolatait osztotta meg.

A kommunizmus jött, látott, rombolt, de mivel idegen fegyverek erején nyugodott, mégis veszített. A szabadságszerető magyar nemzet győzelme azonban a mai napid keserédes. Elhurcolt, meggyilkolt dédszülők, elüldözött nagyszülők, ellehetetlenített szülők tanúskodnak az embertelenséget megtestesítő, kommunista rendszer mibenlétéről

– kezdte.

Papp László, Debrecen polgármestere
Papp László, Debrecen polgármestere
Forrás: Molnár Péter

Úgy fogalmazott, a társadalom legelemibb egységeit próbálták meg szétzúzni a kommunisták, miközben a mindennapok részévé emelték a félelmet és az erőszakot. – Ma már kimondhatjuk, hogy hiába minden igyekezet, a kommunistáknak nem sikerült megtörniük a nemzetet. Ma könnyű demokratának lenni, akkor ez egyet jelentett jó esetben a börtönnel és a meghurcoltatással, rosszabb esetben a halállal – jelentette ki. Papp László szavai szerint hiába került süllyesztőbe a kommunista rendszer, az eszméje és annak képviselői itt maradtak. Mint mondta, a kommunizmus ma is él, képviselői bekapcsolódtak az európai fősodorba. – A kommunizmus zászlóvivői új külsővel, de ugyanazokért a célokért, ugyanazokkal az eszközökkel küzdenek, mint tették azt elvtársaik. Akkor egy keleti rendszerért, a Szovjetunióért, most egy nyugatiért, az Európai Egyesült Államokért küzdenek – beszélt a jelenről.

Ma már szabadon beszélhetünk arról, hogy az előzetesen összeállított listák alapján, értesítés nélkül, éjjel törtek a családokra 6-8 fős ÁVH-s alakulatok élesre töltött géppisztolyokkal. Nagyon sok magyar család van, amelynek vissza kell emlékeznie az elmúlt időszakokra. Én magam is azok közé tartozom, akik érintve vannak a hortobágyi zárt tábor okán. A dédnagyapám és lányai itt raboskodtak, a nagyszülők elmondásaiból sokat tudok arról, hogy élték túl ez az időszakot

 – osztotta meg Papp László. A polgármester felhívta a figyelmet arra, hogy minden alkalommal és a lehető legnagyobb őszinteséggel el kell mondani generációról generációra, hogy 70 éve mi és miért történt itt.

A jelen feladata emlékezni és emlékeztetni

Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja a táborokról beszélt, hangsúlyozva azt, hogy abban a tudatban éltek ott a családok, hogy örökre szól a kényszermunka, a szabadulás után pedig semmilyen kárpótlást nem kaptak a vagyonukért. A történésekről a rendszerváltozásig nem lehetett beszélni, 1990 után jelentek meg visszaemlékezések, tudományos munkák.

A magyar társadalomnak ez akkora traumája volt, amelyből a mai napig nem tudott regenerálódni. A emlékezés és az emlékeztetés, a fiatalok tanítása, a tudás átadása a mi feladatunk

– szögezte le.

Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja
Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja
Forrás: Molnár Péter

A továbbiakban a jelenlévők a múzeumkertben található síremléknél elhelyezték a megemlékezés koszorúit, majd Bank Barbara tartott tárlatvezetést az Ítélet nélkül – családok a munkatáborban című kiállításban.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában