Fiatalos, csendes alvótelepülés lett Mezőpeterd

Évek óta 640 és 650 között van a település lélekszáma, ami kifejezetten jónak számít a mostani világba.

BDR Média

A 42-es főutat leszámítva csendes, nyugodt falu Mezőpeterd

Forrás: Napló-archív

A 42-es főút utcáját leszámítva csendes, nyugodt falu Mezőpeterd. Ottjártunkkor szinte teljesen kihalt a település, egy-egy idős ember ballag a bolt vagy ki tudja milyen úticélja felé, kicsit megpihen az árnyékban, majd folytatja a lassú, döcögő járást. A falu azonban fiatalos; bármerre fordítjuk tekintetünket, mindenütt új vagy felújított házak, rendezett kertek. Csak éppen nincsenek otthon a lakók. – Alvótelepülés? – kérdezzük. – Az! – válaszol határozottan Pap Miklós, Mezőpeterd polgármestere a Cívishír kérdésére.

Aztán elmondja, hogy ellentétben több, környékbeli faluval, náluk a lélekszám stagnál. Évek óta 640 és 650 között van, ami kifejezetten jónak számít a mostani világba.

– Mivel érték ezt el? – érdeklődünk. – Vannak betelepülők – jelenti ki a faluvezető. Aztán elbeszéléséből kiderül, hogy a stagnáló lakosságszám okát abban látja, hogy Mezőpeterdnek kifejezeten jó a földrajzi fekvése: két város, Biharkeresztes és Berettyóújfalu között van, nem túl messze Nagyváradtól, közel az autópálya, immár villamosított vasútvonalon is elérhető és keresztül megy rajta a 42-es főút. A betelepülők pedig – most már 45 család – a lakosság legalább 20 százalékát teszik ki, és Romániából érkeztek.

Sok mezőpeterdi Romániába jár át dolgozni

A többség Peterden lakik, onnan jár át dolgozni, de vannak, akik nyaralónak vagy hétvégi háznak használják a faluban vásárolt és rendbe tett épületet. – Hol dolgoznak még a peterdiek? – folytatjuk a kérdéssort. – A legtöbben Újfaluban – válaszolja Pap Miklós, majd elmondja, hogy helyben a falu működését szolgáló egységeken kívül egy sertéstelep van, ahol csupán néhányan dolgoznak. Vannak, akik Biharkeresztesre járnak, de egyre többen Nagyváradra, egyszerű kétkezi munkások találtak ott jól fizető állásokat. Az autópálya építése idején működött a magántulajdonban lévő aszfaltkeverő üzem, ott sokan dolgoztak.

De hogy van munka a környéken, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az évekkel ezelőtti 40-50 közmunkás helyett manapság már csak 16-an vannak. Ennyi, mert a közmunkában tényleg kevés a pénz.

A mezőgazdasági projekt megy. Az idén fél hektáron őszi káposztát termelnek úgy, hogy a 20 ezer palántát is ők maguk állították elő, 3,5 hektáron burgonya és 3 hektár kukorica terem; a kukorica kivételével kézimunkával. Közkonyha nincs, szociális úton és piaci alapon is értékesítik a termést.