„Sarkunkra varrt” optikai jelenség – fotókkal

A tavaszi napsütéssel megjelentek az igazi, természetes fénytől képződő árnyékok. A megfoghatatlan optikai jelenség az életünk része. Gyerekkorunkban a diavetítő elé tartott kezeinkkel formáltunk különböző állatokat, így játszottunk az árnyékkal. Nyári melegben az óvó árnyékot keressük, míg kétes biztonságú utakon éppen nem akarjuk látni, mert amorf alakú óriást vetít elénk a félelmünk egy utcalámpa elé lógó szellőfújta falevélből is.

Nyelvünk számos mondásban őrzi e jelenséget. Kimerült, gondterhelt vagy betegeskedő ismerőseinknek mondjuk: csak árnyékod vagy önmagadnak. A bátortalanokat így jellemezzük: megijed a saját árnyékától. A befolyásos emberek kapcsán emlegetik a „nagy fának nagy az árnyéka” közmondást is.

Fotós kollégánk, Kiss Annamarie a napfényes napokon örökítette meg emberek, épületek árnyékát. E képek, a fantáziánk megmozgatásával, olykor többet mondhatnak a valóságról, mint a „főszereplőről” szemtől szemben készült fotográfiák. 

HaBe