Az áldás erejéről szóltak a nagytemplomi ünnepi istentiszteleten

Ünnepi úrvacsorás istentiszteletet tartottak a reformáció napján, október 31-én, amikor a hagyomány szerint a protestáns egyházak arra emlékeznek, hogy 1517-ben Luther Márton kitűzte a wittenbergi vártemplom kapujára az akkori egyházi szokásokat megreformálni kívánó 95 tételét. Ez ma olyan ünnep, melyben különös hangsúlyt kap Krisztus egyházának ügye.

Sem pótolni, sem megsemmisíteni nem lehet

Az áldás erejéről három lelkipásztor szólt a gyülekezethez. „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” Hangzott az ige, melyről dr. Fekete Károly református püspök azt mondta, a középkori elfeledettség és rangvesztettség után a reformáció visszaemelte ezt az áldást méltó helyére, az ünnepi istentisztelet végére. Luther és Kálvin is nélkülözhetetlennek tartotta a reformáció új istentiszteleti rendjében. A protestáns egyházak ünnepi pillanatait megkoronázzák ezek a szavak, amelyek kibocsátanak bennünket az élet sűrűjébe. Úgy lépünk innen ki, hogy a templomon kívüli világban Isten áldása kísér bennünket. Ezzel az áldással van esélyünk arra, hogy megvalósítsuk mindazt, amit itt, a templomban az Isten igéjéből tanulunk.

– hangsúlyozta az egyházi vezető.

– Azért tekint ránk ragyogó arccal az Isten, mert ő kegyelmes – mondta Bukáné Zakar Zsuzsa. A református lelkipásztor azt kívánta a reformáció emléknapján, hogy fejlődjünk tovább hitünkben, istenismeretünkben, s legyünk olyan áldottak, akik ismerik, milyen az, amikor az Úr ránk ragyogtatja orcáját, könyörül rajtunk.

Oláh Attila református lelkipásztor arra irányította a jelenlévők figyelmét, hogy az áldás csak akkor működik, ha mi is odafordítjuk az arcunkat, ahová kell. Így biztatott: ne a féktelenség legyen úrrá rajtunk, hanem a békesség. A békesség erőt hordoz, biztonságot, biztosságot, menedéket. Vedd végre komolyan, most igazán szükségünk van az áldásra! – mondta.

Rövid, de tevékeny élet

Az úrvacsora után dr. Győri János, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának gyűjteményi igazgatója beszélt Méliusz Juhász Péterről, aki a reformációt véghezvivő három nemzedék közül a másodikban ténykedett. Alakja és emléke ma is tiszteletet parancsol. Mindössze negyven évet élt. Sokszínű szellemi és egyházszervező tevékenysége nélkül nemcsak Debrecen és a Tiszántúl, hanem az egész magyar protestantizmus szegényebb lenne.

Az istentisztelet után a résztvevők Emlékkertben megkoszorúzták a reformáció és a gályarabok emlékműveit.

HaBe